2015 Április 9.
csütörtök.
Kavarog a fejemben egy nagyobb lélegzetű
mondanivaló. Egy kézikönyv a férfinak a férfiról és a nőről. A mondanivaló
letisztult. Az kavarog, hogy megírjam vagy ne. Megszellőztettem a kézikönyv
gondolatát pár embernek és mind kifejezetten erősködtek, hogy írjam meg. Nem
győztek meg. Gondoltam megkérdezek egy nőt is. Azt mondta, őt ugyan nem
érdekli, az a férfiaknak íródik. Őt csak az érdekli, hogy kihaltak a férfiak
mostanság. A lányok többnyire gyönyörűek és megbízhatóan egyszerűek.
Arra jutottam, hogy blogolok a témában kicsit és
majd meglátjuk.
Onnan indult a dolog, hogy a nők negyven éves
koromra leradíroztak élükön a feleségemmel. A leradíroztak azt jelenti, hogy
megéltem a teljes cserbenhagyást, a női árulást és a teljes férfi kudarcot. Az,
hogy több alkalommal sorozatban kikúrták alólam a feleségem délutáni
dudorászásnak tűnt a csata borzalmai előtt. Érzékeltetendő az egymásba fonódó
események súlyát.
Egy férfi életének a működési területei fontossági
sorrendben a következőek:
1. Gondoskodnia
kell saját testi egészségéről és épségéről, hiszen feltételezzük, hogy
férfiként ringbe akar szállni.
2. A
férfi harcos. Kell legyen egy tevékenysége, egy terület, egy szemétdomb ahol
megküzd és megmutatja legfőképpen saját magának, hogy számít és sosem adja fel.
3. Elvett
egy testet a közösből amikor megszületett, és ezért részt kell vállalnia az
emberi szaporodás-játékban. Tehát apává és szülővé kell válnia, ha büszke
férfiként akar pöffeszkedni.
4. Pöcse
van és fel kell ismernie, hogy az nem csak pisálásra való. A szexuális
tevékenysége egész aktív élete során az, amivel a legtöbb örömöt szerez és ad.
Örömöt szakítani és adni pedig az ő létezése egyetlen értelme.
A fenti négy tétel – ha legalább részben teljesül,
már elég a férfi méltóság megéléséhez. Vannak még luxuscikkek, mint
önfejlesztés, az élet nagy kérdéseinek boncolgatása hobbiként, de ezek nem
kötelezőek.
Szóval a nő kérdésen akkorát buktam, hogy halni
készültem. A nő kérdés a harmadik és a negyedik kötelező tételt teljesen
átszövi. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy piros arccal és duzzogva vagy nem,
de tudatlan seggember vagyok. Sokáig azt hittem, hogy a férfinak meg kell
ismernie a nőt, a nőt, a nőt, az istenverte nőt. Megismertem, darabjaira
szedtem, szét tanultam, modelleztem, kalibráltam, doktoráltam belőle, és sehova
sem jutottam. Illetve ez nem egészen igaz. Már derengett gyökér elmémben, hogy
a férfit kell megismernem. Nem magamat, a személyiséget, a tudatot, hanem azt a
férfit, ami bele van írva a génjeimbe, az ösztönlényt, az ős-típust, a férfi
kódot. Mert kódolva vagyunk – bassza meg! Ez a kód minden férfiba pont úgy van
beleírva. Ez a valkűr, a kötelező gyakorlat. Ha ezen megbuksz, halál fia vagy –
mert lehetetlenné válik számodra az örömteli létezés férfiként. Ez pedig létezésed
egyetlen értelme.
Először a nő kódját szedtem szét atomjaira. Csoda
történt. Megértettem a megérthetetlent.
Aztán a férfikód következett. Még egy csoda. Ez
nagyobbat szólt, mint a női kód robbanása. Itt megértettem amit egy férfinak
meg KELL értenie. Ezt panaszolják a ribancok. Kihaltak a valamire való férfiak.
Nem haltak ki, csak nem ismerik a saját kötelező gyakorlatukat, és így nem
viselkedhetnek férfiként a legjobb szándékkal sem, hiába tesznek bele
apait-anyait.
Így, hogy belekezdtem, egészen belemelegedtem. Már
talán élvezem is.
Ha már érted, minden bajod megszűnik és beköszönt az
örök bőség ideje. Ha nem érted, csak bajod van. Egyik szar után jön a másik –
és a másik szinte mindig egy nagyobb darab szar mint az előző volt. A
tudatlanságodból eredő, egyre duzzadva hömpölygő bukásaid folyama pedig
nyilvánvalóan, egyértelmű bizonyossággal állíthatóan felőröl és elegáns
mozdulattal sírba tesz.
Tehát a tudatlanságodat kell felszámolni azon a
területen, ami vagy. Aki vagy, amilyen vagy, az a te dolgod. Nem vagyunk
egyformák. De amik vagyunk, az egyforma. Férfiak vagyunk mindannyian akik
pöcsöt hordunk és azt pinába akarjuk fojtani. Az van belénk kódolva, amik
vagyunk. A férfi. A férfi kódra férfi test növekszik és ebben a testben egy
tudat van, aki Te vagy. A tudat nincs kódolva, mert a tudat a kódoló. Ha ezt
tudja, akkor kódol is. Akik ezt tudják, azok képesek óriási változásokra,
változtatásokra saját életükben. Akik ezt nem tudják, azok nem. Végigélik az életüket
ahogy a kódjuk fütyül. És az fütyül.
A nép – az istenadta, él ahogy a kód fütyül. Az
emberi fajt nem földi intelligenciák írták (kódolták). Ezeket hívtuk isteneknek
a szent iratokban. Az isten egy nálunk sokkal vagy nagyon-nagyon sokkal
fejlettebb nem földi számítástechnikai szakember, aki genetikai kódokat
rittyent. Ők megírták a férfit és a nőt. Ez a nép most, és ezért istenadta. A
szent iratok szerint előbb egy férfit írtak, majd az ő adatait nagyrészt
felhasználva megírták a nagyban módosított férfit, a nőt. A teremtés könyvében
olyan hasonlatot használnak, hogy a férfi oldalbordájából az isten, nőt
teremtett - azaz írt.
Az, hogy kik voltak ezek a földön kívüliek
spekuláció tárgya, ami minket itt nem is nagyon érdekel, sokkal inkább a termék
izgat. A férfi és a nő.
A spekuláció az, hogy két szakasz volt az általunk
belátható múltban. Az első az özönvízig tartott. A második most is van, és ott
kezdődött. Ezeket nyilvánvalóan nem én találtam ki, hanem a témával életmű
szintű megszállottsággal foglalkozó kiváló szakemberek. Én csak olvasott
vagyok, mert másképpen nem rakhattam volna össze a férfi-nő mozaikot.
Az özönvízig – akármikor is volt – azt rebesgetik,
hogy nem volt nő, csak férfi aki bio-robotként dolgozott az isteneknek, akik
mint tudjuk az okosabb elvtársak. Amikor kifingott, klónozni kellett egy
másikat, és teljesen gondoskodni kellett róla. Aztán egyszer csak vége szakadt
a bányászatnak amire használták, vagy bármi másnak amire szintén használták a
humanoidokat, és a földön kívüliek elmentek. Amikor elmentek, belekezdtek egy
önjáró kísérletbe, és önfenntartó fajt csináltak. Megalkották a sokkal nagyobb
agyat, az intellektust és a szaporodásra képes nőt. És ez lett belőlünk sok
ezer évvel később.
Mit írtak bele? Hogyan kell viselkednie? Erről sokat
tudunk, mert megfigyelhetőek a sikeres viselkedés mintázatok. A siker pedig
örömhöz vezet. Egy csomó dolog viszont rejtetten, vagy nem jól láthatóan van
megírva, így másnak tűnik, mint ami. Az egészet tisztázni kell.
Az egyik ilyen rejtett „törvény” például az, hogyha
eltér az egyed a kódolt viselkedésmintázattól, akkor öröm megvonás a
következmény. Ezt mi teljesen hülyén büntetésnek fogalmazzuk. A jóisten
megbüntetett, vagy a még hülyébb – a Jézuska megbüntetett. Jó katolikus voltam
és ministráltam. Hatévesen. Ha sokáig eltér az előírttól, betegség a
következmény. Ha nem kapcsol még erre sem, akkor elhullik. Ezt illene tudni!
Ezt sem tudjuk! A napod akármelyik percében, ha nincs örömérzésed, dobj el
mindent és addig meg se mozdulj amíg nem tisztázod a helyzetet!
Ez egy akkora felkiáltójel, hogy nem tudom
megfogalmazni a légrobbanást, aminek kísérnie kellene. Természetesen én sem
tudtam, és odáig jutottam, hogy a multiplex sklerózistól már alig volt jártányi
erőm, amikor teljesen véletlenül megoldottam. Ha az a „véletlen” nem történik
meg, most már magam alá szarva ülök a tolószékben és szemlélem a ködöt az
agyamon. Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült volna megoldanom egy
öngyilkosságot mégse szarjak magam alá alapon. Tisztán látom milyen arcot
vágott volna a most csillogó feleségem, seggemet törölgetve lanolinos
babakendővel.
Az első törvény: létezésed egyetlen értelme az öröm
megélése és szaporítása. Ha ennek ellene mész, először rossz érzés, aztán
betegség, aztán halál. Közben sok fájdalom.
Tedd fel magadnak a kérdéseidet, ha még nem borultál
el annyira, hogy ezt ne tudd már megtenni.
Visszajövök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése