2015-04-11 Szombat

Mekkora tévedés, hogy elolvasunk valamit, ott és akkor egyetértünk vele és azt hisszük, hogy tudjuk! 

Van egy mindent meggyógyító mondat. Pontosabban gondolat, de leírva mondattá válik, ami a gondolatot rögzíti és átadhatóvá teszi egyik tudat által a másiknak – sokaknak. Ez a gondolat tette lehetővé, hogy meggyógyuljak a multiplex szklerózisból. Ott vált nyilvánvalóvá az is, hogy meggyógyulás mint olyan nem létezik. Gyógyítás sem, de egy teljesen hazug praxist lehet köré kerekíteni. Ez régen megtörtént már, és még mindig virágzik. Orvoslásnak és természetgyógyászatnak hívják kompletten az összes vajákossal csokorba kötve.

A beteg azért beteg, mert szüksége van a betegségére. Bűntudata van és többek között betegséggel is bünteti magát. Abban a pillanatban, hogy megszűnik a bűntudat, megszűnik a betegség létezésének értelme és az előbb elhalványul, majd egyszerűen eltűnik.

Bűntudatom volt és betegségeim. Mindkettőről tudtam, a betegségeimről nagyon. A bűntudatomat éreztem, és sejtettem, hogy több is van még ott ahonnan érzem. Volt. Sokkal több.

Egy szép napon eszembe jutott Plató és Vaszista jógi. A két öreg nagymester. Mindketten ugyanazt mondják, de Vaszista úgy négyezer évvel korábban. Kimondhatnánk, hogy Plató a filozófiai disszertációját tehát lopta, mert Vaszistát plagizálja, de szinte biztos, hogy Vaszista is enyveskezű imposztor. Így Plató ma ne kapjon ki. Mindkettő által pontosan ugyanaz a gondolat lett elővezetve.

„Az érzékelt világunk nem valóságos, csak egy valóságos érzéklet.”

Jelenti ez azt, hogy a nagyon is valóságosnak tűnő érzéklet mögött alatt benne nincs SEMMI.

Gyönyörű és elmondhatatlan jelentőségű gondolat, ráadásul igaz is, de természetesen töke van a menyasszonynak. Ha életben hagyjuk ezt az elképzelést, lehetetlenné válik a kizsákmányolás, az elnyomás, a rabszolgásítás és a lealjasítás. Az ember jelen és mindeddigi állapotaiban egy vérszomjas, hatalomvágyó, kegyetlen, tudatlan, aljas, ócska, féltékeny és undormány állat. Sosem tette és sosem fogja megtenni, hogy tolerál ilyen gondolatokat.

Ez a mondat a filozófiai tudomány magja. Sehol sem tanítják hivatalosan, mindenhol rebesgetik nem hivatalosan. Annyit kellett tenni, hogy fennmaradhasson a vérontás, hogy ki kellett jelenteni és be kellett tarttatni egy-három generációval azt az elképzelést ami egyébként adja magát, mert érzékelésünket a számítás technikus kollégák mielőtt elmentek úgy írták meg, hogy csak öt csatornás. Az ötcsatornás érzékelés (látás, hallás, szaglás, íz, tapintás) minden kanyarban átver és megcsal minket, de többnyire észre sem vesszük. Az elképzelés pedig az, hogy a világ amit érzékelek valóságos. Ez ugyan nem igaz, de egy emberszabású csimpánzot mit érdekelnek ilyen apróságok!

Szóval az egész világ összes embermajma – ovációval egybekötött tisztelet a kivételeknek – meg van győződve, hogy a világ, amit érzékel valóságos.

Ebből pedig zsíros mega bizniszt lehetett csinálni és csináltak. Teret hódítottak, majd egyedülállóvá váltak az objektív filozófiai irányzatok. Jelenleg az objektiv idealizmus és az objektív materializmus dúl és még egy darabig biztosan. Az objektív idealista bajkeverő azt állítja, hogy a valóságos világunkat Isten teremtette, és mi csak nem is tudom mik vagyunk benne. Ezek is meg azok is. Tökéletes táptalaj a bűntudat és a butaság járványszerű terjesztéséhez természetesen előre megfontolt vallási alapon.

Az objektív materialista azt mondja, hogy a valóságos világunk magyarázatához és végső megértéséhez már nincs szüksége istenre a mindent átható univerzális világvallásnak, a tudománynak. Ez még, ha lehet rosszabb mint az előző.

A lényegi rész az, hogy fenntartsuk a butaságot és a bűntudatot. A világ egyetlen valóban elit egyetemén a politológiai tankönyv az első axiómával kezdődik.

Így szól: Tartsd a népet bután.

Azon a reggelen, amikor a nagymesterek eszembe jutottak, felderengett, hogy feleslegesen vagyok beteg. Olyan, mint amikor hirtelen egy jelentőségteljes álomból ébredsz és tudod, hogy most tudod, de percek múlva elhalványul az okosság.

Azonnal papírt ragadtam és leírtam a következő mondatot:

„Mivel a világ nem valóságos, azok az események sem lehettek valóságosak, amik miatt most bűntudatom van. Tehát nincs bűn és szükségtelen a bűnhődés.”

Rögzítve lett az okosság, és nem történt semmi. Pedig úgy tűnt, hogy tudom. Feleslegesen vagyok beteg és még frankó magyarázatom is van.

Úgy döntöttem, hogy ezt a mondatot megtanulom kívülről, és mondogatom magamban, mint mantrát. Másnap reggel felébredtem és újult erővel nekiugrottam volna a mantrámnak, de nem emlékeztem rá. Elővettem a papírt, és önelégült vigyorral nekiláttam. Másnap és harmadnap sem emlékeztem rá reggel, majd a negyedik naptól arra sem, hogy van mantrám.

Néhány nap múlva megtaláltam véletlenül a papírt, amire leírtam az okosságot és setét tervet szőttem. Nem mehet ez így, hogy az elmém egyszerűen túljár a tudatos céljaimon! Vettem irkát, és elkezdtem újra és újra leírni a mondatot, mindig röviden elgondolkodva rajta. Napi 20-50-szer írtam le. Két hét után már élveztem az írást és derengett, hogy ezt a csatát megnyertem. Világossá vált a meggyőződés definíciója. Meggyőződés az, amivel kapcsolatban soha sem merül fel, hogy nem igaz. Meggyőződésem, hogy beteg vagyok, hiszen ezer jele van. Letagadhatatlan. Arról nem tudok meggyőződni, hogy nem vagyok beteg, mert az ellenkezője igaz. Arról viszont igen, hogy feleslegesen van bűntudatom – bármikkel kapcsolatban van is az. Ezért tetszett meg az írás mint gyakorlat, mert éreztem, hogy minden nappal erősödik a feleslegesen vagyok beteg meggyőződésem. Pár ezerszer írhattam le és gondolkodhattam el rajta, amikor ledőlt a fal. Erősebbé vált az a meggyőződésem, hogy feleslegesen vagyok beteg, mint az, hogy bűnhődnöm kell.

Pár hét alatt eltűnt minden betegségem. Ami maradt, az egy roggyant test, de nem volt beteg. Onnan kezdve már csak táplálni kellett és felfelé épült, nem lefelé.

Eddig tartott, amíg „megtudtam”, hogy nincsenek bűneim. Nincs karmám, nincs jóvátenni valóm. Nincs vezekelni valóm.

Vissza jövök. 

 2015 Április 9. csütörtök.

Kavarog a fejemben egy nagyobb lélegzetű mondanivaló. Egy kézikönyv a férfinak a férfiról és a nőről. A mondanivaló letisztult. Az kavarog, hogy megírjam vagy ne. Megszellőztettem a kézikönyv gondolatát pár embernek és mind kifejezetten erősködtek, hogy írjam meg. Nem győztek meg. Gondoltam megkérdezek egy nőt is. Azt mondta, őt ugyan nem érdekli, az a férfiaknak íródik. Őt csak az érdekli, hogy kihaltak a férfiak mostanság. A lányok többnyire gyönyörűek és megbízhatóan egyszerűek.

Arra jutottam, hogy blogolok a témában kicsit és majd meglátjuk.

Onnan indult a dolog, hogy a nők negyven éves koromra leradíroztak élükön a feleségemmel. A leradíroztak azt jelenti, hogy megéltem a teljes cserbenhagyást, a női árulást és a teljes férfi kudarcot. Az, hogy több alkalommal sorozatban kikúrták alólam a feleségem délutáni dudorászásnak tűnt a csata borzalmai előtt. Érzékeltetendő az egymásba fonódó események súlyát.

Egy férfi életének a működési területei fontossági sorrendben a következőek:

1.     Gondoskodnia kell saját testi egészségéről és épségéről, hiszen feltételezzük, hogy férfiként ringbe akar szállni.

2.     A férfi harcos. Kell legyen egy tevékenysége, egy terület, egy szemétdomb ahol megküzd és megmutatja legfőképpen saját magának, hogy számít és sosem adja fel.

3.     Elvett egy testet a közösből amikor megszületett, és ezért részt kell vállalnia az emberi szaporodás-játékban. Tehát apává és szülővé kell válnia, ha büszke férfiként akar pöffeszkedni.

4.     Pöcse van és fel kell ismernie, hogy az nem csak pisálásra való. A szexuális tevékenysége egész aktív élete során az, amivel a legtöbb örömöt szerez és ad. Örömöt szakítani és adni pedig az ő létezése egyetlen értelme.

A fenti négy tétel – ha legalább részben teljesül, már elég a férfi méltóság megéléséhez. Vannak még luxuscikkek, mint önfejlesztés, az élet nagy kérdéseinek boncolgatása hobbiként, de ezek nem kötelezőek.

Szóval a nő kérdésen akkorát buktam, hogy halni készültem. A nő kérdés a harmadik és a negyedik kötelező tételt teljesen átszövi. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy piros arccal és duzzogva vagy nem, de tudatlan seggember vagyok. Sokáig azt hittem, hogy a férfinak meg kell ismernie a nőt, a nőt, a nőt, az istenverte nőt. Megismertem, darabjaira szedtem, szét tanultam, modelleztem, kalibráltam, doktoráltam belőle, és sehova sem jutottam. Illetve ez nem egészen igaz. Már derengett gyökér elmémben, hogy a férfit kell megismernem. Nem magamat, a személyiséget, a tudatot, hanem azt a férfit, ami bele van írva a génjeimbe, az ösztönlényt, az ős-típust, a férfi kódot. Mert kódolva vagyunk – bassza meg! Ez a kód minden férfiba pont úgy van beleírva. Ez a valkűr, a kötelező gyakorlat. Ha ezen megbuksz, halál fia vagy – mert lehetetlenné válik számodra az örömteli létezés férfiként. Ez pedig létezésed egyetlen értelme.

Először a nő kódját szedtem szét atomjaira. Csoda történt. Megértettem a megérthetetlent.

Aztán a férfikód következett. Még egy csoda. Ez nagyobbat szólt, mint a női kód robbanása. Itt megértettem amit egy férfinak meg KELL értenie. Ezt panaszolják a ribancok. Kihaltak a valamire való férfiak. Nem haltak ki, csak nem ismerik a saját kötelező gyakorlatukat, és így nem viselkedhetnek férfiként a legjobb szándékkal sem, hiába tesznek bele apait-anyait.

Így, hogy belekezdtem, egészen belemelegedtem. Már talán élvezem is.

Ha már érted, minden bajod megszűnik és beköszönt az örök bőség ideje. Ha nem érted, csak bajod van. Egyik szar után jön a másik – és a másik szinte mindig egy nagyobb darab szar mint az előző volt. A tudatlanságodból eredő, egyre duzzadva hömpölygő bukásaid folyama pedig nyilvánvalóan, egyértelmű bizonyossággal állíthatóan felőröl és elegáns mozdulattal sírba tesz.

Tehát a tudatlanságodat kell felszámolni azon a területen, ami vagy. Aki vagy, amilyen vagy, az a te dolgod. Nem vagyunk egyformák. De amik vagyunk, az egyforma. Férfiak vagyunk mindannyian akik pöcsöt hordunk és azt pinába akarjuk fojtani. Az van belénk kódolva, amik vagyunk. A férfi. A férfi kódra férfi test növekszik és ebben a testben egy tudat van, aki Te vagy. A tudat nincs kódolva, mert a tudat a kódoló. Ha ezt tudja, akkor kódol is. Akik ezt tudják, azok képesek óriási változásokra, változtatásokra saját életükben. Akik ezt nem tudják, azok nem. Végigélik az életüket ahogy a kódjuk fütyül. És az fütyül.

A nép – az istenadta, él ahogy a kód fütyül. Az emberi fajt nem földi intelligenciák írták (kódolták). Ezeket hívtuk isteneknek a szent iratokban. Az isten egy nálunk sokkal vagy nagyon-nagyon sokkal fejlettebb nem földi számítástechnikai szakember, aki genetikai kódokat rittyent. Ők megírták a férfit és a nőt. Ez a nép most, és ezért istenadta. A szent iratok szerint előbb egy férfit írtak, majd az ő adatait nagyrészt felhasználva megírták a nagyban módosított férfit, a nőt. A teremtés könyvében olyan hasonlatot használnak, hogy a férfi oldalbordájából az isten, nőt teremtett - azaz írt.

Az, hogy kik voltak ezek a földön kívüliek spekuláció tárgya, ami minket itt nem is nagyon érdekel, sokkal inkább a termék izgat. A férfi és a nő.

A spekuláció az, hogy két szakasz volt az általunk belátható múltban. Az első az özönvízig tartott. A második most is van, és ott kezdődött. Ezeket nyilvánvalóan nem én találtam ki, hanem a témával életmű szintű megszállottsággal foglalkozó kiváló szakemberek. Én csak olvasott vagyok, mert másképpen nem rakhattam volna össze a férfi-nő mozaikot.

Az özönvízig – akármikor is volt – azt rebesgetik, hogy nem volt nő, csak férfi aki bio-robotként dolgozott az isteneknek, akik mint tudjuk az okosabb elvtársak. Amikor kifingott, klónozni kellett egy másikat, és teljesen gondoskodni kellett róla. Aztán egyszer csak vége szakadt a bányászatnak amire használták, vagy bármi másnak amire szintén használták a humanoidokat, és a földön kívüliek elmentek. Amikor elmentek, belekezdtek egy önjáró kísérletbe, és önfenntartó fajt csináltak. Megalkották a sokkal nagyobb agyat, az intellektust és a szaporodásra képes nőt. És ez lett belőlünk sok ezer évvel később.

Mit írtak bele? Hogyan kell viselkednie? Erről sokat tudunk, mert megfigyelhetőek a sikeres viselkedés mintázatok. A siker pedig örömhöz vezet. Egy csomó dolog viszont rejtetten, vagy nem jól láthatóan van megírva, így másnak tűnik, mint ami. Az egészet tisztázni kell.

Az egyik ilyen rejtett „törvény” például az, hogyha eltér az egyed a kódolt viselkedésmintázattól, akkor öröm megvonás a következmény. Ezt mi teljesen hülyén büntetésnek fogalmazzuk. A jóisten megbüntetett, vagy a még hülyébb – a Jézuska megbüntetett. Jó katolikus voltam és ministráltam. Hatévesen. Ha sokáig eltér az előírttól, betegség a következmény. Ha nem kapcsol még erre sem, akkor elhullik. Ezt illene tudni! Ezt sem tudjuk! A napod akármelyik percében, ha nincs örömérzésed, dobj el mindent és addig meg se mozdulj amíg nem tisztázod a helyzetet!

Ez egy akkora felkiáltójel, hogy nem tudom megfogalmazni a légrobbanást, aminek kísérnie kellene. Természetesen én sem tudtam, és odáig jutottam, hogy a multiplex sklerózistól már alig volt jártányi erőm, amikor teljesen véletlenül megoldottam. Ha az a „véletlen” nem történik meg, most már magam alá szarva ülök a tolószékben és szemlélem a ködöt az agyamon. Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült volna megoldanom egy öngyilkosságot mégse szarjak magam alá alapon. Tisztán látom milyen arcot vágott volna a most csillogó feleségem, seggemet törölgetve lanolinos babakendővel.

Az első törvény: létezésed egyetlen értelme az öröm megélése és szaporítása. Ha ennek ellene mész, először rossz érzés, aztán betegség, aztán halál. Közben sok fájdalom.

Tedd fel magadnak a kérdéseidet, ha még nem borultál el annyira, hogy ezt ne tudd már megtenni.

Visszajövök.

2015. Március 26.

Emberré válás ember-állatból.

Sokkal jobban, emészthetőbben hangzik mint az isten-emberré válás. Az olyan áhítattal szemlélődő, mint a vidéki kislány aki a kirakatban porszívót lát, és igen álmélkodik.

A legenda úgy tartja, hogy bolygónk történetében volt legalább egy olyan időszak, amikor földönkívüliek ügyködtek itt. Azt mondják, hogy aranyat bányásztak, de ez kizárólag hülyeség lehet. Én gyermetegnek tartom aki ilyesmit elhisz. Gondoljunk bele, hogy egy idegen faj aki minimálisan csillagközi utazásokra képes hajókkal rendelkezik, a bolygónk aranyára ácsingózik. Az aranycsinálás elementáris fizika, csak energia kell hozzá. Az pedig biztosan volt nekik, ha nagy büdös hajókkal mászkáltak. Az meg - hogy hajókkal mászkáltak - szintén biztos, mert eltakarodtak innen.
A róluk szóló legendákban kettő dolog combosan megjelenik. Az egyik: "Az Istenek fiai az ember lányaival hálának, mert az ember lányai szépek valának." A másik: Az emberek közül a kiválasztottakat az istenek eledelével táplálták, és ezek nem öregedtek és nem betegedtek meg.

Az, hogy a lányok már akkor is kurválkodtak, a legtermészetesebb dolog. A kurválkodás gyönyörű, mert gyönyört okoz. A judeo-keresztény kultúra viszont elirigyelte a nép örömét és bűnnek - bűnösnek nyilvánította. Sok baj lett belőle.

Szóval a lányok dolgoztak, és a génállomány keveredett. Ez mostanság rengeteg fejtörést okoz genetikus kollégáimnak, mert minden kanyarban földönkívüli fejezet van az emberi DNS-ben.

Aztán eljött az idő, és elmentek az egyáltalán nem istenek, ellenben a földön kívüliek. Az emberek közül egy darabig még emlékeztek a manna készítés receptúrájára, de hamar elenyészett az ismeret. Így aztán az ember-állat ember-állat maradt.

Definíció: ember-állat - olyan emberszabású, aki aktív emésztőrendszerrel éli nyomorúságos kis       életét. Jelenleg bolygónk szinte minden lakosa.

Az aktív emésztőrendszer azt jelenti, hogy emésztetlen táplálékot veszünk magunkhoz, és azt a testünkben emésztetjük meg baktériumokkal. Az egész élővilág táplálékkal való ellátását ezen a bolygón a baktériumok végzik. Ők a táposok. Bármilyen tápanyagot kész sejttáplálékká képesek alakítani. Annyiféle van belőlük, amennyi tápanyag létezik. Minden baktérium akármilyen táplálékból ugyanazt a sejttáplálékot állítja elő - az acetátot. Ez egy sokféle só, amely a sejtben energiaszolgáltatás közben szén dioxidra és vízre bomlik.

A manna evő földönkívüli mannás titka az, hogy mannát eszik. Ez pedig az acetát. Tehát nem a saját testébe tuszkolja bele a rothasztandó táplálékot a rothasztó-erjesztő baktériumok milliárdjaival együtt, hanem emésztőgépet használ amelyben a baktériumok köszönik szépen prímán vannak és termelik az acetátot amennyi kell. Csak acetátot eszik, egyáltalán nem emészt, egyáltalán nem öregszik és egyáltalán nem hal meg.

Vele szemben az aktív emésztőrendszerrel dolgozó ember-állat szépen lassan szétrohad, mert a rothasztó baktériumok rossz szokása, hogy megeszik a gazdát is. Ezzel kettő légy van lecsapva egyszerre. Egyrészről az ember-állat halandó. A másik enyhén problematikus jelenség, amely felüti a fejét, hogy nincs ideje bölccsé válni, de még megokosodni sem. Így az ember-állat meglehetősen hülye. Nem gyárilag. Potenciálisan közülünk nagyon sokan briliáns elmével rendelkeznek, de ötven év egyszerűen kevés a kibontakozáshoz.

Definíció: ember - olyan emberszabású aki nem használja emésztőrendszerét, mert tudja, hogy az nem egy jó ötlet.

Na, ennyi mára.

A fiatalitoszer

                                                    Fiatalító szer      

Nincs ilyen. Csak a filmekben vannak csodaszerek.

Az öregedés folyamata és maga az öregség a test minden sejtjére kiterjedő rendszerbetegség. Tehát betegség, nem állapot. És nem természetes. Magára valamit is adó szakember nem fogad el felületes megfigyeléseket. Ilyen például, hogy mindenki megöregszik. Ez nem igaz, csak olyan ember fogadja el, aki nem nézte meg! Nagyon sokan nem öregszenek – több száz évig is élnek. Ez a természetes! Az emberek tömegére a legjellemzőbb jelző a tudatlan. Nem azért, mert gyárilag hülye. Azért, mert a bölccsé és tájékozottá válás folyamata legalább száz évet igényel. Születésünktől húsz éves korunkig felnövünk. Húsztól ötvenig szaporodunk és nevelgetjük kedvenceinket. Ötventől nyolcvanig lenne az adatgyűjtés ideje, amikor már rendelkezünk azzal az élettapasztalattal ami a sok téves ismeret kiszűréséhez kell. Nyolcvantól százig lenne a bölcs ember megszületése. Utána kezdődhetne az élet, ami ér is valamit. Ötven éves korunkra az ideg, ér és minden más rendszerünk a testünkben szét van meszesedve, kopva. Többnyire alkoholisták vagyunk, annyira kell az erő, ami nincs.

Az öregedés folyamata 22 éves korunkban kezdődik, és testi halálunkkal fejeződik be. Egy folyamat, amely lassan felzabál. Az orvosi szakma nem tekinti betegségnek. Azt mondjuk „állapot” és az orvos is öregszik. Ronda jelenség. Én még nem láttam szép öreget, de nagyon megromlott látás és komoly elszántság esetén biztosan van, akire rá lehet fogni.

A nagymamám elhivatott katolikus volt, és ministrálni zavart. Mentem. Onnan van ez a furcsa küldetésem – hogy kihúzzam az öregedés vas fogait. A legelső alkalommal, amikor közel mentem a kanonok úrhoz végem lett. Megcsapott egy erjedt, émelyítő szag. Felmászott az orromba úgy, hogy enyhén meg is szédültem. Ott leült, és hetekig nem távozott. Nem lett belőlem minta ministráns nagymamám nagy bánatára, mert attól kezdve öt méter távolságot mindig betartottam magam, és a jó kanonok között. Így meg nem érvényesül a felebaráti szeretet. Később azonosítottam a szagot. Rothadás volt, a lassú fajta. Azt mondják, pár hét kínzással megtörhető bárki. Az elmébe kínok, és penetráns szagok hatására kitörölhetetlenül bevésődnek dolgok.

Így lettem én orvos egyetlen rögeszmével – meg kell késelnem a halált. Na, azt még eddig nem sikerült.

A halál megkéselése előtti kanyarban azonban van még egy jelenet, amelyben kiakasztom az öregedést a várfalból kiálló rozsdás rúdra, hogy jól átjárja a szél. A szél szárít. A rothadás mindig nedves. Nem tesz neki jót a friss levegő. A jelenet címe: A fiatalító szer.

Függöny fel.

Az öregedés egyetlen oka a folyamatosan fennálló negatív energiamérleg. Nem találtam én fel semmit, csak célirányosan olvastam. Ugyanezt a problémát előttem rengetegen megoldották, de a megoldás nehezen terjed el, mert pár dolgot meg kell érteni. A megértés terén pedig kicsi a tülekedés. Az ember már olyan, hogy azonnali megoldásokat kedvel, ne kelljen tennie semmit, felelősséget se kelljen vállalni, legyen rá garancia és éppen akció. Gondolkodni végképp ne kelljen.

Nagyon sajnálom, de itt most néhány gondolat következik.

Negatív energiamérleg, amely egész életünkben fennáll. Mit jelent?

Biológiai testünk táplálékaink megemésztése révén jut energiához. Mennyi energiát kell befektetni az ebéd feldolgozásába és az utána kötelezően szükséges takarításba, mennyi tiszta üzemanyagot használunk el arra, hogy mozogjunk, dolgozzunk, gondolkozzunk, érezzünk szenvedjünk és örüljünk? Ezeket mind összeadva mekkora számot kapunk például kilókalóriában kifejezve? Ez a szám mindig nagyobb, mint amit nyertünk az ebéd megemésztése révén. Mindig. Ezért szépen lassan felzabáljuk a testünket. Ez a negatív energiamérleg. Onnan tudjuk, hogy negatív az energiamérlegünk, hogy elfáradunk és aludnunk kell. Vannak még más tünetei is, de ez a kettő nagyon előkelő helyen van.

Tehát aki képes elfáradni estére és ezért elálmosodik, annak negatív az energiamérlege. Azt az erő mennyiséget amit nyert az egész napos táplálékából elhasználta. Ezt jelzi a fáradtság. Az álmosság két dolgot jelent. Alapvetően egy jelzés, hogy a testünk mérgezett és takarításra, méregtelenítésre szorul. El kell takarítani az egész napos étkezés következtében keletkezett oxidációs melléktermékeket. Egyébként pedig az álmosság azt jelenti, hogy nagy a baj. Abba kell hagyni minden energiaigényes tevékenységet, mert akkor talán fel tud még takarítani a test. Talán.

Az öregedés és a betegségek kiheréléséhez pozitívvá kell tenni az energiamérleget. Mást nem kell tenni. Ha van ereje, a test magától gyógyul és kivirul. Mindig.

Egyetlen nagy kérdés maradt megválaszolatlanul. Hogyan csinálunk pozitív energiamérleget? Más kérdések is vannak, de ilyen nagy és ennyire fontos csak ez az egy.

„Helyes” táplálkozással nem megoldható a dolog, tehát ne is törd a fejed natúr, primőr, bio, vega, vitamindús, kiegészítős, paleo, és egyéb okosságokon. Sok rágással sem, gyakori vagy sok evéssel sem. Csodaszerek nincsenek, a növekedési hormont verd ki a fejedből a méregdrága svájci klinikával együtt.

A megoldás: testen kívül kell emészt-tetni. Emésztőgépben. Ugyanazt az ételt, amit egyébként megennénk. Meg kell látni, hogy az emberi test emésztési képessége és kapacitása olyan rossz hatásfokú, hogy egyszerűen elégtelen. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, tupírozzuk, negatív marad a mérleg. Nagyon kevés energiát tudunk kiszedni az elfogyasztott táplálékból, és a kiszedés annyi energiába kerül, hogy nem éri meg. Emésztőnedveket kell előállítani. Enzimeket szintetizálni. 36.8 Celsius fokon kell tartani a testet. Folyamatosan vegy-hatásokat kell korrigálni (pH). Az elfogyasztott ételek mind és mindig mérgezettek. Az elfogyasztott mérgeket méregteleníteni kell. Az energia oxidációval áll elő. Az oxidációnak a melléktermékei a szabad gyökök, amiket az emésztés után redukálni kell, azaz semlegesíteni. Szóval nagy a baj. Az emésztés, mint megoldás olyan bonyolult, nehézkes és ócska hogy okos ember nem építi rá az életét.

Az emésztés teljes folyamatát le lehet folytatni emberi testen kívül az emésztőgépben, és csupán az emésztés végtermékét kell elfogyasztani. Ezt csinálják azok, akik nagyon sokáig élnek nagyon jó egészségben.

Veszem a sárgaborsót, a lencsét, a babot, a gyöngyárpát, a rizst - például. Baktériumok milliárdjaival lebontatjuk végtermékig. A végterméke a szénhidrátok, fehérjék, zsírok lebontásának ugyanaz – acetátok. A mi bélrendszerünkben is acetátokat képeznek a baktériumok, ezekből élünk. Az egész folyamatot nagyon precízen feltérképezték a biogáz gyártás biokémiája szakemberei. Olvass utána, ha gondolod.

A biogáz gyártás négy lépcsőben zajlik. A harmadik lépcső végén leszüreteljük az acetátokat. Mi is ugyanezt csináljuk, csak nem hulladékokból állítjuk elő az acetátokat, hanem olyan dolgokból, amiket egyébként megennénk. Lásd pár sorral feljebb – például.

A biogáz gyártás lényege az elégethető metángáz előállítása. A metánt acetátokból készítik a mocsári baktériumok. Nekünk nem kell a metán, mert nem vagyunk gáztűzhely és szellenteni sem akarunk. Viszont, nagy szerencsénkre, a testünket alkotó több milliárd sejtünk egyetlen imádott tápláléka az acetátok. Ha a megszokott módon táplálkozunk, beleinkben a baktérium flóra pontosan ugyanezt csinálja – acetátokat. Sajnos nagyon rossz hatásfokkal, és ahogy öregszünk emésztőrendszerünk termelékenysége tovább romlik.

A leszüretelt príma minőségű acetátokat sterilizáljuk, szárítjuk, őröljük, kapszulázzuk, és készen van az Istenek eledele. Ez a manna.

Megesszük a mannát, és nem kell emészteni, nem kell takarítani utána és annyi energiánk van, amennyit csak akarunk. Ha még több kell, eszünk még. Elegáns megoldás.

Így lehet csinálni pozitív energiamérleget.

Még néhány kérdést feltétlenül meg kell szellőztetnünk.

1.     Mi várható, ha óvatosan kipótoljuk megszokott táplálékunkat kész acetátokkal?

2.     Mi várható, ha csinálsz valamit, akkor csináld rendesen alapon durván kipótoljuk megszokott táplálékunkat kész acetátokkal?

3.     Mi várható, ha extrém sportnak fogjuk fel a dolgot – mivel egyébként is teljesítménykényszeresek vagyunk és kíváncsi vagyok felkiáltással abbahagyjuk a megszokott táplálkozást és csak kész acetátokat fogyasztunk?

Óvatos pótlás: Napi egy, kettő vagy három kapszula elfogyasztásakor teljesül. Két hét, egy hónap múlva feltűnik, hogy sokkal jobban vagyunk. Egyébként semmi reklámba illő heroikus cukiság nem történik. Kettő hét alatt. A cukiság két év alatt áll elő, amikor rád nézvén, ismerőseidet a sárga irigység kínozza, az agyvérzés pedig kerülgeti.

Ordas turpisságok sorozata derült ki azután, hogy elérhetővé vált a kész acetát. Az egyik ilyen az, hogy sokkal – nagyon sokkal betegebbek vagyunk mint azt gondoljuk. A jól vagyok kifejezés lassan azt jelenti, hogy még állok a lábamon, el tudok menni dolgozni, és nem emlegetem a vizeletem el-elcseppenését. Ötven éves kortól felfelé ez általános. Mindenkinek van egy kisebb-nagyobb nyavalya csokra, és egy sokkal nagyobb, amiről igyekszik nem tudomást venni. Az ember pedig tetszik - nem tetszik szellemi létező és, ha valamiről igyekszik nem tudomást venni – a dologgal kapcsolatban elhülyül. Kiesik az érzékelt valóságából. Olyan precízen, hogy valóban nem is tud róla. Akkor veszi észre, hogy valami nincs rendben, amikor egy liter vért kihányt. Az, hogy nyolc éve minden étkezés után fájt a gyomra – nem tűnt fel.

Az emberi test öngyógyító szerkezet. Ha rendelkezésére áll energia, reparálja önmagát. Az, ahogyan csinálja jórészt ismeretlen, de történik – ez nyilvánvaló. Lásd a gyógyuló seb, a múló nátha, a hegesen gyógyuló égés. Összességében az acetátok ezt hozza létre. Energiát biztosít a test öngyógyulásához. Az pedig zajlik mindaddig, amíg az extra energia rendelkezésre áll.

Napi három kapszuláig ez olyan lágy és sima, hogy időről időre csak azt vesszük észre, hogy ez is jobb, az is, na meg amaz is. Szépen lassan feltisztulnak a betegségek és visszatér az élet a tavaly még roskatag testbe. Meddig tart a gyógyulás? Megmondhatatlan, és emberről emberre nyilvánvalóan különböző. Az viszont bizonyos, hogy évekről van szó. Amikor az ember acetát-ínséges nyomorult kis életébe beköltözik az acetát-bőség, egy új korszak veszi kezdetét. Egy tapasztalássorozat, amely addig ismeretlen volt, mert csak a fizikai-szellemi leépülés volt az étlapon. Most bővül a menü, és bekerül a felépülés. Tiszta Amerika.

Megismerjük például, aztán nagyon jól megismerjük a restimulációs jelenséget. Minden betegségünk és annak nem nevezett állapotaink emléke ott van a testben még akkor is, ha maga a betegség már negyven éve gyógyult. Egy szép reggelen teljesen magyarázhatatlan köhögés jön ránk rendes bordaközi fájdalommal sokkal enyhébben, de ugyanúgy mint a gyerekkori tüdőgyulladásunkkor volt. Ez a restimulációs jelenség. Nem vagy friss beteg, hanem a gyerekkori tüdőgyulladás emlékei pucolódnak fel a jóisten tudja milyen élettani mechanizmussal. Ne is kérdezd a háziorvosodat, mert ezt nem tanítják az egyetemen, de nagy az esély, hogy elkezd okoskodni. Pár óra alatt, vagy kicsit később úgy múlik el a dolog ahogy jött, és ekkor van vége a gyerekkori tüdőgyulladásodnak. Mire húsz ilyenen túl leszel, jól fogod ismerni. Akárhogy zajlik, veszélye nincs, csak kellemetlen.

A helyzet az, hogy vagy rendbe rakod a tested, vagy nem. Ez a két lehetőséged van. Az egyik választás a lassú vagy gyorsabb lepusztulással jár. A másik acetáttal és a restimulációs jelenséggel. Az egyik vége a nyomorodó öregedés. A másik vége az örömteli, méltóságteljes, nagymértékben lelassult megöregedés teljesen egészségesen.

Durván pótlás – csináld rendesen alapon. Először óvatoskodj, amíg megismered a restimulációt és meggyőződsz arról is, hogy sokkal betegebb vagy mint azt gondoltad. Amikor ez megvan, belecsaphatsz a lecsóba.

Az ember normál állapota az oxidatív emésztő. Ebből az állapotból kell átmenned alig-emésztőbe, ugyanis nincs komolyabban szükséged az emésztésedre, mert a szükséges energiát acetát formájában eszed. Azt pedig nem kell emésztened. Ez itt már egy fene izgalmas vadászterület.

A gyakorlat úgy néz ki, hogy naponta egyszer vagy többször egy-egy falat rendes ételt bekapsz, hogy ne álljon le az emésztés, mert néha azért használod. Meghív a miniszter vacsorára, cimboráiddal megisszátok a borospincét, vagy valami. Emellé elfogyasztasz 10-15 kapszula acetátot. Egyszerre vagy többször párat, mosolyogva vagy rezzenéstelen arccal, mint egy igazi profi – mindegy.

Néhány hét alatt kialakul a bogyószéklet. Olyan széklet, mint a birkának. Kicsi bogyóból néhány, pár-naponta. Amikor ez megvan, tudható, hogy a megfelelő mennyiséget eszed normál ételből.

Emellett kialakul egy nagyon magas energiaszint, ami hullámzik az elején. A hullámzás azért van, mert a test ezerrel gyógyul. Amikor valamit éppen épít, vakol, fugáz, a rendelkezésre álló energiák nagy részét erre fordítja. Ezért ilyenkor energiátlannak tűnik a helyzet, de nem kell tenned semmit csak várni, amíg lezajlik a pár órás folyamat és újra kicsattansz az erőtől. Nem az ilyenkor a helyzet, hogy hirtelen már nem is elég az energiaszint, hanem az, hogy éppen amelyik régebbi betegséged gyógyul, annak az érzésvilága is visszajön köszönni. Ha a betegséged gyengeséggel járt, most is azt érzed. Ha enyhén fáj, akkor régen enyhén vagy nagyon fájt. A hullámzó energiaszint addig jellemző, amíg az utolsó betegséged is feltisztult. Amint teljesen egészségessé váltál, az energiaszinted állandóvá válik jelenleg elképzelhetetlen magas szinten.

Még a hullámzó energiaszintek közben megjelenik a harmadik nagy jellemzője az alig-emésztő acetát evőnek. Egy extrém mozgásigény és készség. Leírhatatlan örömöt okoz. Az ismertetőjegye ezerféle, de itt azt jelöljük meg, hogy nem tudsz annyit futni, hogy elfáradj. Azért hagyod abba a sprintet, mert odaértél, vagy meguntad.

Tehát birka széklet, nem hullámzó nagyon magas energiaszint, extrém mozgás igény és készség.

Extrém sport esetén: Egyenlőre ismeretlen állapot, mert nem megközelíthető az alig-emésztő létrejötte nélkül. A folyamat legelején megpróbáltam, de 36 óra nem evés után gyakorlatilag megszűnik az emésztés. Ez azt jelenti, hogy nincs elpocsékolt energia az emésztésre, de rengeteg eltakarítandó szemét nagyon is ott parkol a testben, és mondjuk 20 kapszula acetát is ott figyel. Az energiabomba felrobbantja a szeméthegyet. Ez az én esetemben egy földrengésszerű állapotot eredményezett. Nem ajánlom senkinek sem. Én szeretem az embereket. Ültem a fotelban, és egyik percről a másikra nem igazán tudtam mozdulni, mert minden ízületem, csontom, izmom, az egész bőrfelületem elkezdett nagyon fájni. Kettőt, de lehet, hogy hármat láttam, szédültem és teljesen tiszta volt a fejem és a tudatom. Pontosan tudtam, hogy semmi bajom sincs, csak éppen majd belepusztulok az egy percen belül kialakult gyógyulási krízisbe. Ismét meggyőződtem, hogy egy kicsit több alázat és türelem jól jön néha. Segítséggel megoldottam, hogy egy tányér leves bejusson a testbe, és úgy két óra alatt lecsendesedett a dolog. Azóta az alig-emésztő állapot kialakulásának folyamatát élvezem mérhetetlenül.

Ilyen a fiatalító szer, az Istenek eledele.

Tisztelettel,

 Szikra Tamás

Pomáz, 2015 Január vége.