Első Fejezet

A halhatatlanság definíciója, és a teljesség igénye nélküli magyarázata.

Emberi viszonyaink között a halhatatlanság nem létezik, ugyanis ez egy abszolút fogalom. Ami viszont létezik, a nagyon hosszú élet egy testben úgy, hogy a testünk működése kifogástalan – illetve messze az átlagon felüli - és szellemileg sem kevesebb. A nagyon hosszú életet egy testben itt most, az utunk kezdetén határozzuk meg tetszőlegesen 500 évben. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy később ráérjünk azt módosítani, ideális esetben az 500 év letelte előtt kevéssel.

Ilyen gondolatok, mint 500 évig virgoncan élni ugyanabban a testben, nemigen jut eszébe az embereknek. Akinek mégis felmerül, az nem mélyed el benne, csak valamiféle romantikus kliséként kezeli. Ez pedig keveset ér. Sok olyan emlékem van az elmúlt 35 évből, amikor felmerült a téma, és azonnal elhangzott a kérdés: „Akkor újra három éves leszek?” – majd hülye röhögés, engem pedig idegesített.

A bevezetőben említettem, hogy Anunnaki testvéreink, isteneink, készítőink és megrontóink az élettartamunkat maximum 120 évben határozták meg. Ez eleve felháborító, mivel ők a saját bevallásuk szerint sokezer évig élnek ugyanabban a testben. Azt is mondják, hogy az ő testük ugyan olyan, mint a miénk. „A saját képére és hasonlatosságára teremté az úr az embert, bla bla.” (bibliai idézet) Ez a felháborodásom vezetett az életutamhoz, és ha kis szerencsém van - bár pontosan tudom, hogy nem létezik olyan – akkor drága testvéreink, isteneink, készítőink és megrontóink orra alá akkora fricskát készülök tolni, hogy biztosan felszisszennek.

Ezt a kötelezően, a DNS-ünkbe beírt 120 évet bizony át fogom írni. Amit beírtak, az alá- és áthúzható, kihúzható, átírható, - sőt még le is lehet pisálni.

Olívia, gyönyörű asszonyom barátnője mondja gyakran: „Mindenkinek megvan a kedvenc szórakozása.” – hát, a halhatatlanság az enyém.

Mivel pedig valóban a szórakozásom, hobbim a halhatatlanság elérése, úgy állok hozzá, hogy az sem a világ vége, ha nem sikerül. Eddigi rövid életemben, amit csak komolyan vettem, abba csúfosan belebuktam. Útközben aztán megállapítottam, hogy a komolykodás egy istenverte csapda, amibe ha belesétálsz és nem vagy résen, bedarál. Belesétáltam. Elfelejtettem nevetni. Neményi Gábor akkori üzlettársam hívta fel a figyelmemet a tényre, mielőtt kirabolt és távozott a nagy vízen túlra. Biztos azért szólt, mert félt, hogy nem fogok tudni nevetni aznap reggel, amikor nyoma veszett - pénzemmel a zsebében. Sötét időszak volt, a haszna viszont felbecsülhetetlen, mert újra képessé váltam nevetni. Amit nem vesztettél még el egyszer sem, annak nem tudod az értékét.

Jelen pillanatban, dilemmában vagyok. Nem döntöttem még el, hogy milyen tematikával vezessem elő mondanivalómat. Két oldala, aspektusa van. Az egyik bölcseleti (filozófiai), a másik gyakorlati (technikai). Ha már ezt így leírtam, és mély töprengésben töltöttem egy cigarettányi időt, a döntés megszületett. A két oldalt összekapcsolom. Úgy, mint előbb kigondoljuk, aztán azonnal megdugjuk a gyönyörű lányt. Így lesz. Előbb egy kis bölcselet, aztán a gyakorlati tennivalók, amelyek ahhoz a kérdéshez tartoznak. Minden egyes fejezet egy bölcseleti kérdés, és az ahhoz tartozó gyakorlati megfontolások.

A halhatatlanság nem holmi pimfli téma. Nem tréfa-dolog. Óriási dolgokat kell megértenünk, hogy sikerünk legyen. Nem véletlenül örök virágkorát éli a temetkezési vállalkozás.

Azok az emberek, akik azt gondolják, hogy valami szert kell bevenni és hoppá, reggelre háromévesek vagyunk, tévednek. Nagyon. Ez egy sokéves erőfeszítések sorozata, amikről megpróbálok beszámolni, de tegyük hozzá, én sem tudok mindent. Mégis sokkal többet a semminél.

Erőfeszítéseink első öt éve bizonyosan azzal telik, hogy gyógyul a testünk. Valódi, kézzelfogható fiatalodásról csak azután beszélhetünk. Ez legfőképpen azért van így, mert, ha valaki fiatalodni akar, az már bizonyosan megöregedett, vagy erőteljesen megérintette őt annak szele. Aki pedig életének ebben a szakaszában jár – 40-60 éves már, - az kifejezetten beteg. Még akkor is, ha nem tud róla, mert nem fáj semmije, orvosra nemigen van szüksége, meg minden.

Ugyanakkor, annak ellenére, hogy rögös az út, az általam eddig ismert legnagyobb kaland. Nincs annál nagyobb kaland, hogy megismerjük saját magunkat, testünk működését, elménk működését, és móresre tanítsuk a teremtőinket. Ez az utolsó a legizgalmasabb. Olyan ez, mint amikor a horgász horogra tűzi a szerencsétlen gilisztát, majd elégedetten bedobja a horgot. Ezek után viszont a legváratlanabb dolog történik. Kisvártatva megkocogtatja a horgász vállát a giliszta, aki immár nyakkendőt és drága öltönyt visel, és megkérdi, van-e egy cigije, és hol lakik a barátnője. Majd elvesz kettőt, és vígan pöfékelve távozik.

Az első tárgyalandó – nagyon durva bölcseleti tétel a szabad akarat.

Nagyon durva, de hát az egyetemről is az első évben buknak ki a legtöbben.

Az a dolga Enkinek – a tudós teremtőnknek, hogy létrehozza a később ember néven elhíresült terméket, mert ezt az utasítást kapta féltestvérétől, Enliltől.

Hogyan lehet egy ilyet megcsinálni? Újat hozzunk létre? Lehetetlen. Az Élet olyan bonyolult algoritmus, amit nem egy Anunnaki söpredék talált ki. Bizonyosan nem, hiszen őket sem ők maguk csinálták. Az eredeti teremtés bonyolultsága alapjaiban is megismerhetetlen. Sem ők, sem mi nem tudjuk az eredetét, a felépítését, csak ismereteink vannak a következményeiről. Az egyik következménye az eredeti teremtés akárhányadik megnyilvánulásának az Anunnaki söpredék. Nekik viszont hatalmi törekvéseik miatt szükségük van munkaerőre, tehát embert akarnak csinálni.

A kézenfekvő megoldás a másolás. Tudják, hogy nekik van egy genetikai leiratuk, és ez a genetikai leirat olyan természetű, hogy alkalmas a lélek befogadására. Lélek nélkül nincs élet. Az, a motorja az életnek – minden életnek. Három dolog jellemző rá. 1. összességében megismerhetetlen. 2. akarata van. 3. amikor testi megnyilvánulásba költözik, abban túlélni akar. Testi megnyilvánulásba azért költözik, mert létrejött egy testi megnyilvánulás. Amikor egy emberi testi megnyilvánulás létrejön, abba azonnal beleköltözik egy lélek. Ilyenek ők is.

Azt tudták, mi módon hozható létre testi megnyilvánulás. Szaporodás által, illetve klónozni lehet. Ezt már mi is tudjuk.

Ezért vették a saját génállományukat, abba a viták elkerülése céljából belekevertek egy kevés földi majom génállományt. Elég keveset ahhoz, hogy még jó legyen, de eleget ahhoz, hogy megkülönböztethető legyen tőlük. Ez az Rh+ gén.

Majd ment a minta a klónozó tartályba. És meglett az első tízezer Ádám. A Sumér agyagtáblák szerint 57x200 volt az első klónozott emberek száma. Ezeket aztán jól megnézték, és elégedettek voltak. Az Ádám gondolkodott, beszélt, megértett, tanulékony volt és erős. Kiváló giliszta a pecázáshoz. Csak drága.

Politikai döntés következett, tudjon szaporodni magától. Ez az Anunnakiknál pont úgy történik, mint nálunk. A szaporító gépek a nők. Tehát lemásolták a saját nőiket, és meglett Éva. Ő is igen jól sikerült.

Lemásolták saját magukat. Ez volt az egyedüli járható út.

Anunnaki test – emberi test tehát ugyanaz. Annunaki lélek – emberi lélek, következésképpen ugyanaz.

A léleknek pedig szabad akarata van. Ezt is mondja a biblia, meg az összes ismert szent irat. A gilisztának is szabad akarata van, az oroszlánnak is, ugyanúgy mint az embernek. A kérdés, hogy tud-e róla?

Az emberi test része az elme. Az elme az ember és az Anunnaki esetében egy figyelemre méltó testrész. Már nem anyagi megnyilvánulás, mint a kéz vagy a láb, hanem egy elektro-magnetikus felhő a testben és körülötte. Az elménkkel gondolkodunk, az elménkkel érzékelünk, az elménkkel képzelődünk. Az elménk a kreativitásunk forrása és elsődleges szerve is. Az elménk a végrehajtója a szabad akaratunknak.

Már nagyon sokan rájöttek, hogy amennyiben nem lenne szabad akarat, nem lenne fejlődés, nem lenne változás. Ez az alapja az embereket megtévesztő mechanisztikus világképnek, amely annyira divatos volt oly sokáig. Természetesen megbukott, mert úgy hülyeség, ahogy van.

A másik ide vonatkozó tétel az eleve elrendeltség. Hirdetői nem tagadják a szabad akaratot, mert a kézikönyvükből (biblia) nem sikerült kihúzatni megannyi zsinaton sem. Szerintem annyi minden kihúzni való volt a régi szent iratokban, hogy egyszerűen nem jutott rá idejük. Ők azt állítják, hogy szabad az akaratod, de eredendő bűnben születtél, ezért viszont isten haragszik rád, és minden nyavalyás lépésedet árgus szemekkel figyeli, minden rossz mozdulatodat fel- vagy meg-jegyez, és a végén jön az ungabunga. Ez volna az ítélőszék. Egy öreg rabbival beszélgettem egyszer erről. Kértem a tanácsát. Ezt mondta: „Ne örülj, mert elveszi.” Akkor ezt még nem értettem, csak igazságtalannak tartottam. Pedig a szabad akaratról beszélt, és ő sem értette.

A szabad akaratunk a képességeink és lehetőségeink közül a legnagyszerűbb dolog, ami velünk csak történhet. Sajnos szinte senki sem érti a jelentőségét és a benne rejlő végtelen lehetőségeket. Azért van véleményem szerint megteremtve az eredendő teremtésben – amiről nem tudunk semmit - a szabad akarat, hogy ne kelljen felügyelni, irányítani a megteremtett látszatvilágot. Magát szabadon igazgatja és megy amerre tud, ahogy tud.

Az egyik kulcsszó itt a látszatvilág. Figyelmen kívül nem hagyhatjuk. Szerencsénkre a kvantumfizika és a kvantum-mechanika minden lehetséges oldalról igazolta a tételt, csak nekünk egyenlőre, elfelejtettek szólni erről. A lényege az, hogy az a világ amelyet magad körül valóságosan szilárdnak, foghatónak, láthatónak, hallhatónak, ízlelhetőnek érzékelsz, az mint olyan nem létezik. Ami viszont nagyon is létezik, az érzékleteid erről a valóságosnak tűnő világról. Tehát a világ amit érzékelsz nincs ott, csak az érzéklete, de az olyan istenverte valóságos és néha fájdalmas és fárasztó és utálatos, hogy kellő magyarázat nélkül elfogadod valóságodnak.

A valóságosnak tűnő világod érzékletét az elméd kelti napi 24 órában eszmélésed pillanatától a halálodig. A testi haláloddal elpusztul az elméd, és maradsz te a lélek, aki hamarosan egy új testben találja magát, és nem emlékszik semmire, mert az emlékezést is az elme végzi.

Az elme egy elektro-magnetikus buborék minden egyes sejted körül, amely aztán egy nagyobb, majd még nagyobb buborékká fejlődik, ahogy növekedsz az anyaméhben. A nagyobb buborékot kisebb buborékok alkotják.

A felnőtt test körül pedig kialakul a kész buborék, amelyet a mai ezoterikus szóhasználatban aurának hívnak. Ebben a buborékban élsz, illetve éled meg azt az élményt, hogy élsz, de valójában minden egyes érzékletedet az életedről az elméd vetíti neked. Minden élőlény körül van egy ilyen buborék. A kisebbek körül kicsi. Az egysejtűeké a legkisebb. A legnagyobb állatoknak van a legnagyobb. A kérdés az, hogy milyen állat. Amilyen az állat, olyan a buborék kapacitása. A legnagyobb kapacitású és legintelligensebb elme az emberé ezen a földön. A legnagyobb kapacitás azt jelenti, hogy a legfejlettebb az emlékkép befogadó kapacitása, és az emlékkép tároló kapacitása. A befogadást mérték pszicho-fiziológusok, és az a pletyka terjeng, hogy másodpercenként az elme 125000 emlékképet képes gond nélkül befogadni. Ez a normál humán adatfolyam befelé. Az emlékképek mindegyike háromdimenziós, színes, hangokat, ízeket, illatokat, tapintási érzékleteket és a befogadás pillanatában jelenlévő összes érzést tartalmazza. Ha belegondolok, ez minimálisan 1 250 000 tera byte adat mozgatását jelenti másodpercenként. Ha 10 tera byte elég egy ilyen képhez.  Meglehetősen komoly szuper számítógép az emberi elme, vagy a mi jelenlegi számítógép parkunk gyermeteg.

Az intelligencia pedig szótári értelemben probléma-megoldó készséget jelent. Az embernél ez olyan fejlett, hogy messze jobb a hozzánk legközelebb állónak kikiáltott delfin képességénél. Annyival jobb, hogy a delfin semmilyen szerszámot sem használ, mi pedig nagyon bonyolultakat is többnyire könnyedén.

Tehát van egy ilyen csili-vili buborékod, amely azt vetíti neked fáradhatatlan buzgalommal, hogy 28 éves, 165 centi magas szőke lány vagy, 54 kilogrammot nyom a tested, csinosnak mondják, de ezt te kevésbé tudod elhinni. Dolgozol egy könyvelő cégnél, fizeted az adót, és a főnököd egy igazi pöcs. Az autódat szervízbe kell vinni, mert beleköltözött valami csörgés, ami idegesít. A barátod, akinek elköteleződési problémái vannak, feltehetőleg dugja a legjobb barátnődet.

A kérdés az, hogy miért vetíti egy ilyen élet komplex érzékletét az elméd?

Itt kezd durvulni a mondanivaló, mert megjelent a képben a szabad akarat.

Akkor most itt kiütöm az összes biztosítékot.

Azért van ilyen életed, mert pontosan ezt akarod. Pontosan így. Azt viszont képtelen vagy megmagyarázni, hogy miért. Ez nem is csoda, hiszen ezt úgynevezett ép ésszel nem is lehet megmagyarázni. Csak kibírni, küszködni a mindennapok gondjaival, és csendesen vagy panaszkodva bele öregedni. Pont ezt teszi mindenki. Nézz körül. Nézd meg megroggyant szüleidet, ha még élnek. Ők is pont így tették.

Minden embernek ezen a földön pontosan olyan az élete, amilyent ő akart, akar.

Mi a különbség a sikeres életek és a sikertelenek között?

A sikeres életet élők sikeres életet akarnak élni, és eszükbe sem jut, hogy az nekik nem jár.

A sikertelen életet élők sikertelen életet akarnak élni, mert meg vannak győződve, hogy ez jár nekik. Közben hazudoznak és ábrándoznak a sikerről.

Rengeteg daganatos és mindenféle más beteggel dolgoztam. A kezdetekkor még „gyógyítottam” őket szerekkel. Orvosként a sikerem abból adódott, hogy megpróbáltam beszélgetni a betegekkel. Mindig megkérdeztem tőlük, hogy szerintük miért betegedtek meg. Egyetlen egy esetet sem tudok felidézni, amikor választ kaptam. Minden esetben mondott valamit a beteg, de ilyeneket, hogy sok az allergén, anyám is rákban pusztult, apámnak is agyvérzése lett, örökletes, stb. Használhatatlan válaszok. Aki beteg, annak a gerince már megroppant a kishitűsége súlya alatt.

Évek alatt, mondjuk 25 év alatt kitisztult a kép. Az én elmémben. Megvilágosodtam a betegségeket illetően. Most azt csinálom, hogy nem gyógyítok. Varga doktor emlegette a szállóigét a kórházban, amíg ott dolgoztam. „Az orvos legnagyobb ellensége a beteg.” Akkor nem értettem, most már igen. Amíg nem győzöm meg a beteget, hogy szabad neki egészségesnek lenni, addig nem lesz az. Ha sikerült meggyőzni, meggyógyul. Ő fogja tudni a legkevésbé, hogy miért.

Kettő dolog tudja meggyőzni a tanulatlant. 1. a szerelem. 2. a varázslat. Varázslaton azt értem, hogy valami olyan mesterien véghezvitt hókuszpókusz, hogy az elkápráztatja, leradírozza a kishitűségét, megoldja a bűntudatát, és hosszabb ideig révületben tartja. A révület ereje régen ismert már. Biztosan sokan már tapasztaltátok a tűzön járást. Annak lényege az, hogy egy bevezető meditációval, egyfajta révületet hoz létre a gyakorlatvezető, és a szerencsétlen senki, szexuálisan mellőzött háziasszonyok végig tudnak menni a parázsszőnyegen anélkül, hogy megégne a lábuk. Egyszerű a gyakorlat. Akire hatott a révület és hagyta magát elragadni, az fel fog állni, és végig fog menni. Aki nem hagyta magát, az nem megy a közelébe sem a parázsnak. Tökéletes. Mindenki fizetett, és senki sem égett meg. És senki sem lett átverve. Aki nem ment a közelébe a parázsnak, az tudja a saját félelmét. A szerelem ugyanilyen révület.

Mindenki tanulatlannak minősíthető, aki nem sajátította el a szabad akarat misztériumát. Misztérium az mindaddig, amíg nem tudod. Minden misztérium amíg nem tudod.

Oldjuk hát fel a szabad akarat misztériumát!

Az első, amit el kell fogadnod amíg meg nem értetted az, hogy rosszul tudod. Ne vitatkozz, ne állj ellent. Olyan ez, mint amikor egy kellemes úr felszólít egy lányt a vetkőzésre. Két lehetősége van. 1. azt mondja nem. 2. vetkőzik, és esetleg valami csodát fog tapasztalni. Ha nem lett belőle csoda, van miről csacsogni a barátnőkkel. Minden esetben jobb a második lehetőség választása, hiszen kellemes az úr.

A második dolgod az, hogy figyelmesen tanulmányozd az elmondottakat.

A harmadik pedig, hogy próbáld ki a gyakorlatban. Sokszor. És láss csodát.

Én itt, kedves olvasó, semmilyen fenyegetést sem jelentek számodra. Ha akarod elfogadod amit mondok, ha nem akarod, akkor nem. Egy kellemes úrnak minősülök, mert olyasmiről beszélek, amitől virágba borulhat az életed. Vesd le páncéljaidat! Egyébként is szorít!

Ott tartottam, hogy Te a buborékodban. Érzékeled az életedet olyannak amilyen. Azért olyan amilyen, mert olyan hitek és tévhitek összehányt halmazából áll.

A hit az, amit nem tudsz, de hiszed az igazát, és igaz.

A tévhit az, amit szintén nem tudsz, de hiszed az igazát, és nem igaz.

A tudás az, amit nem kell hinned, mert tudod. Ez mindig igaz.

Igaz az, ami a fejlődésedet, jóllétedet, örömödet okozza. Az igazság ugyanis relatív fogalom. Vagy te a buborékodban, és azt gondolod, hogy van egy mindenkitől és mindentől független „igazság” ott kint valahol. Ilyen nincs. Azért nincs, mert nincs olyan, hogy „ott kint valahol”, és azért sincs, mert nincs olyan, hogy tőled független. Amit érzékelsz, az létezik számodra. Amit nem érzékelsz, az nem létezik számodra. Az érzéklet az a testi öt érzékszerveddel közvetlenül érzékelhető dolgokat jelenti. Emellett lehet az elmédben adat például az eszkimó asszonyok bánatáról és jó hidegtűréséről, de ezek csak másod-harmad rendű adatok, nem érzékletek. Nem érzékeled azokat, csak adatod van róla az elmédben, és elképzeled, milyen lehet.

És mindez kizárólag az élet tevékenységeire vonatkozik.

Három alapvetés van az ember esetében. Ezek közül a tevékenység a leglényegesebb. A másik kettő a létezés, és a birtoklás.

Tudás híján az életed tevékenységeinek halmaza egy kusza bukások és sikerecskék sorozata. Az, hogy mit tettél és teszel az életedben, meghatározza a mindennapjaid örömét vagy kínját.

A tevékenységeid határozzák meg, hogy ki vagy és mivé válsz.

És a tevékenységeid határozzák meg azt is, hogy mit és mennyit birtokolsz.

És akkor mit kell tudnod? Ez a slussz poén. Egyetlen dolgot kell tudnod, de azt istenverte bizonyossággal.

Te, és egyedül Te vagy az életminőséged megteremtője. Bármilyen is az a jelen pillanatban.

Nem az életed megteremtője vagy, mert Te magad vagy az élet. Te csak élni tudsz. Ha meghalsz, azonnal újra élsz, amint észrevetted, hogy meghaltál. Sajnos ezt nagyon sokan nem veszik észre, és azt hiszik, hogy még mindig élnek. Ezeket hívják bolyongó lelkeknek. Életben tartják az elméjük egy részét, és bolyonganak. Próbálnak visszatalálni a megszűnt életükbe, ami persze lehetetlen, mert a testük már nem él.

Az életminőséged azt jelenti, hogy mennyi öröm van az életedben. Minél több az öröm abban, annál jobb a minősége. És az örömöknek nincs határa. Mindig van még több.

Mi az, amit teremt? Hogyan történik az?

Ami teremt az egyetlen dolog. A gondolat. Ami neked teremt, az a te gondolatod. Mitől a tiéd egy gondolat? 1. attól, hogy te ötlötted ki. 2. attól, hogy elfogadtad igaznak valaki másét, aki azt kommunikálta feléd. 3. attól, hogy egy másik gondolatától félsz. Amitől félsz, azt nem vagy képes elutasítani.

Nem te teremtsz, hanem a gondolataid. Ezt nagyon jegyezd meg.

Hogyan történik a teremtés?

Tőled teljesen függetlenül. Van egy végtelen buborék. Feltehetőleg ez az eredeti teremtés következménye, de erről csak spekulálni tudunk. Ebben a végtelen buborékban a mi naprendszerünk buborékja még porszemnyi sem. Ez is spekuláció csupán. És így egyre kisebb buborékok az egysejtű élőlényekig. A kicsiket, az állatokét, az emberét és a körülöttem lévő emberekét látom. És látom a nagy buborék hogyan fogadja be az ember buborékjait, hogyan szaladgálunk abban, mint mérgezett egerek.

A minket befogadó nagy buborék végzi a teremtését mindannak, amit te gondolsz, és akarsz, illetve amit nem akarsz, de féled.

Annyit kell tudnod és csak annyit, hogy bármit megteremtethetsz a nagy buborékkal. Az azért van, hogy neked létrehozza mindazt, ami a te gondolatvilágod összessége.

Most nézd meg magad. Mi van az életedben? Milyen az életed? Mennyi olyan dolog van benne, amit szeretsz, aminek örülsz?

Mennyi olyan dolog van benne, amit nem szeretsz, sőt utálsz, de jelen van.

Ha érdekel, akkor ragadj tollat és papírt, majd csinálj kettő listát. Nem kell teljesnek lenniük ahhoz, hogy lásd az igazát. Az egyik lista azokat a dolgokat foglalja magába, amelyeket szeretsz. Jó, hogy jelen vannak az életedben. A másik azokat, amelyeket nem, vagy egyenesen utálsz.

Oszlopba szedve írd le őket. Amikor készen vagy, olvasd végig a szeretsz listát, tételenként. Egyiktől sem félsz. Aztán az utálsz listát tanulmányozd, és mindegyik tétel mellé oda tudsz tenni egy pipát, ami azt jelenti, hogy félsz attól. Adj magadnak időt. Minden egyes tétel mellé oda fog kerülni a pipa, még akkor is, ha azonnal nem is találod a félelmedet.

A keleti filozófia és a nyugati, úgy mint a déli és az északi egyértelműen kimondja: „Szabadulj meg a félelmeidtől.” Ekkora ereje van annak. És miben rejlik az ereje? Abban rejlik az ereje, hogy nem tudsz nem gondolni arra, amitől félsz. Amire pedig gondolsz hosszan és sokszor, azt a nagy buborék beletuszkolja az életedbe. Ezt kérted! Neki mindegy mit teremtetsz vele. Neked viszont nem az.

Minél többet gondolsz valamire, annál hamarabb és erőteljesebb a megjelenése annak a dolognak érzékelt valóságként az életedben. Mit gondolsz? Ez a nagy kérdés.

Vannak forróvérű lányok. Imádnak kefélni. Az egyik összeszedi a nemi betegséget, a másik nem. Amelyik nem, annak eszébe sem jutott. Amelyik igen, az félt attól, hogy összeszedi. Következmény? Sok-sok órát töltött el azzal, hogy rettegett a nemi betegségtől. Mivel rettegett, nem tudott nem gondolni rá. A nagy buborék leszállította. A nagy buborék mindent, bármit leszállít.

Azok a lányok, akik nem kellenek senkinek, folyamatosan azon kattognak, hogy ők nem kellenek senkinek.

Azok a férfiak, akiket egy nő sem talál vonzónak, szintén azon gondolkoznak, hogy ők nem vonzók. Mert be vannak szarva attól, hogy ők nem vonzóak.

Akinek eszébe sem jut, hogy a vállalkozásában nem fog eleget termelni, ahhoz dől a pénz. Pont annyi, amennyitől még nem ijed meg. Amikor először eszedbe jut, hogy mekkora a válladon a felelősség, akkor ijedtél meg. Akkor kezdődik a bukásod sorozata.

A nagyon gyáva férfiak szavajárása az, hogy – „óvatos duhaj vagyok”. Az őszinte lányok azt mondják: „nem vagyok gyáva, de félek”.

Féltek egy látszatvilágtól? Egy olyan látszatvilágtól, amely tálcán kínálja mindannyiunknak úgy a sikert, mint a bukást? Választhatod bármelyiket. Szabad akarat – emlékszel?

A félelmeid megszüntetése az első elemi tananyaga „A Grand Halhatatlansági Kísérlet” doktori kurzusának. Meg kell tanulnod nem foglalkozni a félelmeiddel. Ez persze lehetetlen. Egy lehetőséged van. Megszüntetni a félelmeidet. Én megtettem.

Amennyiben megszünteted a félelmeidet egyszer és mindenkorra, eltűnik az életedből minden – ismétlem minden – amit nem szeretsz, hogy ott van.

Hogyan tűnik el? Nem tudom, hogy csinálja a nagy buborék, de megcsinálja. Feltételezem, úgy van megteremtve, hogy a lélek akaratát kérdések nélkül teljesítse. Végül is mi vagyunk a teremtő akarat, aki gondolataival utasítja a nagy buborékot.

Amíg a félelmeiddel nem bántál el úgy, hogy a nagy buborékkal megcsináltattad, addig nincs esélyed. Sem a kicsi boldogságra nyomorult kis életedben, sem az egészséges testre, és legkevésbé a halhatatlanságra. A beteg testedet a betegségektől való félelmeiddel teremteted meg. Az ügynök már megint a nagy buborék.

Üzleti sikert akarsz? Szólj az ügynöködnek, aki 24 órás szolgálatban van, sosem alszik. Csak előbb az üzleti bukástól való félelmeidet kell eltüntettetned a nagy buborékkal.

Nőt akarsz? Férfit, gyereket? Szakmai sikert? Hívd az ügynöködet.

Mindebben semmi ezoterikus, és semmi képzelgés sincsen. Az egész véresen komoly, de az ilyen kifejezésektől röhöghetnékem van. Az életünkben, ami gyakran nagyon fájdalmas, nincsen semmi komoly. Többnyire kizárólag a saját hülyeségünk eredménye, amiket sötét tudatlanságunkban megrendeltünk, és le lett szállítva az univerzum rendje szerint.

Akkor a fejezet záró akkordjaként nézzük meg a félelmeink megszüntetésének gyakorlatát.

Kellesz hozzá Te, aki adott. Kell hozzá a nagy buborék, ami adott. Kell hozzá egy okos telefon, ami szinte minden ember zsebében lapul, ha éppen nem bámulja a Facebook-ot. És kell hozzá egy okos óra bármelyik jó, én Samsung Gear-t használok. Töltsd le a „remind me” alkalmazást. Állítsd be, hogy 5 percenként rezegjen a kezeden reggeltől. Mondjuk onnan, amikor kezded az aktív életed. Nálam ez 10 óra. Egész nap öt percenként rezegjen. Nálam ez éjfélig tart. Ez azt eredményezi ideális esetben, hogy óránként 12x14=168 alkalommal gondolsz arra ami ér is valamit. Ezt pedig a nagy buborék szállítja.

A gondolatod a következő: „Az életem összes félelme megalapozatlan, mert én gondoltam ki, a nagy buborék pedig szállította. Most megszünteti. Az Ego-m pedig kussol.”

Amikor rezeg az óra kecses vagy férfiasan markáns csuklódon, ezt a gondolatot változtatás nélkül futtasd át az elméden. A futtasd át az elméden azt jelenti, hogy gondold!

Most egy apró, de rohadt fontos dologra kell felhívnom figyelmedet.

Ne változtass ezen a megfogalmazáson!!!!!

Ha változtatsz, azt az Ego-d sugallta, tehát nem kussol, hanem éppen átver. Ő azért van, hogy átverjen, hogy legyalázzon, hogy sikertelenné tegyen. Anunnaki testvéreink kedves ajándéka.

Számtalanszor ütköztem az Egommal, szinte mindig elbuktam. Aztán rájöttem, hogy harcos férfi modorom még mindig a farzsebemben lapul. Előhalásztam onnan, és Ego-megsemmisítő hadjáratom setét tervét kiagyaltam. Utálom, rühellem, ki nem állhatom, amikor átvernek. Az pedig mindennek a teteje, amikor ez naponta többször megtörténik.

Gondoltam – „Kibaszok én veled barátocskám!”

Mi a legnagyobb problémánk az Egonkkal kapcsolatban? Az, hogy láthatatlan számunkra.

Egyszerű a megoldás. „Látom az Egomat.” Ez volt a mondatom másfél évig. És megláttam. És rend lett a buborékomban. Erről még egy teljes fejezetet fogok írni.

Tehát: „Ne változtass ezen a megfogalmazáson. Semmit se változtass! Akkor ugyanis nem azt fogja már jelenteni, amit én leírtam. És akkor a nagy buborék azt fogja szállítani, nem ezt az eredetit. És akkor nem végeztél a félelmeiddel. És akkor abba fogod hagyni, mert meggyőződtél, hogy „nem működött”. Pedig csak átvert az Ego-d. Újra.

Az első néhány napon, héten, gondod lesz azzal, hogy elfelejted a gondolatot. Ilyenkor az Ego-d azt akarja, hogy ne emlékezz a gondolatra, mert attól te jobb állapotba kerülsz majd, ő pedig háttérbe szorul. Amikor te elolvastad ezt az írást, azt ő is értette. Pontosan tudja, hogy neki ez a gyakorlat nem jó. Nagyon nem jó. Végtére is, ő egy mesterséges intelligencia, és a lényege az, hogy a sötét oldaladat megvalósítsa. Tápláléka a félelmeid.

Azt csináltam, hogy a tenyeremre filc-tollal ráírtam a mondatot. Amikor nem jutott eszembe, de az órám rezgett, elolvastam. Általában három hétig tart, amíg lerombolod ezt az akadályt. Utána már nem felejted el a mondatot. Általában.

Kettő-három hónapra lesz szükséged, amíg a nagy buborék a számtalan felszólításra elvégzi a dolgát.

Utána szabad vagy.

Utána, a félelem soha sem harap beléd többé. Nagy meló, de istenvertemód megéri.

Ha változtatsz azon a mondaton, el fogsz bukni.

A halhatatlanság elérése nem kivitelezhető karosszékben üldögélve. Sok minden kell hozzá, sokáig tart. Minden, amiről tudok meg lesz említve a következő fejezetekben.

Egy dolog biztos. Aki fél, annak esélye sincs.

Nagyon kevesen születnek félelem nélkülinek, ha egyáltalán van ilyen. Én sem voltam ilyen. Még tizenöt éve is, amikor már komolyan küzdöttem kezdetleges elképzeléseim szerint a félelmeimmel, rengetegszer megbüntetett. Álmomban volt a legborzasztóbb. Olyan jeges félelmek tudtak rám törni, hogy képtelen voltam álmomban sikítani vagy üvölteni. Teljesen megbénított. Arról szó sem volt, hogy fel tudtam volna ébredni, pedig teljesen tudatában voltam minden alkalommal, hogy alszom. Sötét, félelemmel teli idők!

Éber állapotomban pedig egész nap szorongtam. Harminc évesen görbe volt a gerincem a félelemtől. Negyven évesen szklerózis multiplex volt a diagnózis. Mélyről jövök. Onnan tudom, hogy tudom miről beszélek, hogy most egészséges vagyok. Borzasztó volt, amikor leparkoltam valami plázában, majd órákig nem találtam az autómat. Budapesten születtem, és majdnem egész életemet itt éltem eddig. Többször fordult elő, hogy nem tudtam hol vagyok. Egyszer száz méterre attól a kórháztól ahol évekig dolgoztam, úgy elvesztem, hogy taxit kellett fognom, hogy hazavigyen. Nagyon féltem a nyilvánvalóan közeledő tolószéktől. Nem tudtam sietni, mert összecsuklottak a lábaim és elestem. Most, tizenhat évvel később újra tudok futni. Innen vonom le a következtetést, hogy igazam van.

Ne becsüljétek alá a félelem erejét.

A félelmeitek erőszakkal mondják, hogy mire gondolhattok. Nagyon gyakran, vagy állandóan. A nagy buborék pedig leszállítja.

Zi Grand Immortality Experiment.

Prologue.

Good day to you all. I hope to entertain all of you kind readers for the next several weeks and after that for a long time with ideas, theories and possibilities that are interesting indeed.

The title says it is some Grand Experiment. Yes, it is the practical proof or refute of my theory on how we were made to be mortal men and women, when in essence we all are immortal souls. Our immortal bodies have been denied us, they have been taken away. That was an arrogant deed, and I am angry for that. But how it happened?

It was a soulless political decision of course. Made by people in charge, who forgot to ask us – the guys about whose lives the decision was made.

The whole affair went down in the Garden of Eden circa 150,000 years ago. The Garden of Eden is no fiction, not just a biblical story. That was the headquarters of the Anunnaki operation on Earth. The Anunnaki is an extraterrestrial race responsible and – let’s give it to them, – kind enough to have manufactured us. We are genetic products. Engineered to exact specifications. Our bodies. Not us, the souls. The soul is. We all are. The primary difference between a soul and everything else is, -  the soul has will. And the will is to BE. The will, our will is the creating factor. Without will there is no life. And let’s state it for the sake of accuracy – life as we know it and everything else is just an illusion created by the individual soul to view. According to the blueprint of the original creation, which has nothing to do with the present story. The soul is the life force in every living thing, because it wills to be, to live, to act, to experience the consequences that it willed into existence. It enters the given body that suits its needs and wants. And here we are talking about our bodies that we entered for whatever reasons. 

So, what presumably happened? And how do we know about it? Before the what let’s answer the how. The Anunnaki left a shipload of archeological finds that were found and studied. And they left countless so called clay tablets. They are revered as the Sumerian clay tablets. Over 500,000 have been unearthed and read and catalogued. They say the story. The Old Testament and the Torah and the Koran, and the Vedic hymns are all based on that story. In short, our religions are nothing original, our gods are the Anunnaki Lords. Flesh and blood humanoids. The present day official problem with this story is, that it flies straight into the teeth of the academic narrative of our past. So it is denied and shunned by the academia. Luckily very few humans read, so they do not know. And the academia can screw itself. But still the story is valid. That would be the “how we know”.

And what happened? A complete disaster happened. The human experiment turned out to be an intolerable success. If not choked in the bud, it had the promise to overturn the Anunnaki interests and jeopardize their whole mission. Their mission was to mine primarily gold and other precious metals that their planet – the Nibiru lacked. Their atmosphere was breaking up for whatever reason and they needed a lot of nano-particular gold to spray high into the atmosphere to shield the planet. Much like we have now the sky painting chem-trails sprayed to slow global warming or whatever.

So they came, settled in, and started their mining operations – mainly in Africa. On the territory of present day South African Republic. A mining operation needs lots of hands. And they were short on workers. Their own, the Igigi were constantly in revolt for the harsh conditions and the absence of women. They cloned a primitive worker, but it was too crude, could not understand basic orders and made a lot of mistakes to deem it effective for the job. The decision was made in the high council of Enlil – the supreme political and military commander. The only decision that saved the day. The decision was, to use for the cloning of humans the full Anunnaki gene pool, tainted with the genes of the Earth roaming hominid – the Rhesus Macacus monkey. Hence the Rh+ blood of the majority of us humans. And, preparing for further possible disasters, they left a few percent with the pure Anunnaki blood. They are the Rh-.

So Adam was coming down the cloning line. The first 57 runs of 200 Adams each, was extensively tested and was found to be excellent. Now that they had the product, they wanted it cheaper. The geneticist team was tasked to make a woman, so the cloning would turn out automatic. The gene pool of the new Adam was used, but mixed with the genes of an Anunnaki lady who was helping out in the laboratory. Eve was a damned success as well.

The thing is, we are not designed. The primitive worker was designed, but it did not work out. This topic is discussed in the clay tablets extensively. They did not have the total knowledge of genetic engineering, and they were doing hit and miss projects for many hundred years. Then the time seemed to run out and the deal was sealed. The Anunnaki had a law, that did not permit them to play god by reproducing themselves. Then they claimed the genetic material of the Earth monkey to be the basic part in the human experiment, and the Anunnaki gene pool to be a mere insignificant addition. Political manipulation solves everything.

We were at the beginning all Anunnaki. We were procreating, there was no more worker problem to be solved. However, another problem shortly presented itself. Our girls were abundantly beautiful, and the Anunnaki youth was humping them enthusiastically indeed. More and more half breeds emerged – the ones tainted with the monkey blood. This was a dilemma for the high council. They pondered it, and could come up with no effective remedy. No law however enforced stopped the young Anunnaki dicks in their pants, and the Earth girls were helpful indeed. It was a privilege, something to be proud of - to be fucked by an Anunnaki dude. Our ladies love to seem fashionable ever since.

There was no other way, but something very radical. The casting out of Eden was decided on. It is there in the Bible. In essence, the dilemma was: we humans were so creative and resourceful, that the demise of the Anunnaki loomed on the horizon. The decision was to make us mortal. And it was done.

They decided on maximum 120 years of a lifespan. That we see every day in action. There are very few who live to that age, and if they do, they are basically vegetables. Their bodies are reduced to a shell, their minds are clogged with mental image pictures to an extent that it is all but fried. Before the casting out from the garden of Eden, we used to live thousands of years – the clay tablets say. Our minds are operating in the desired fashion for maximum 80 years. At that age, with very few exceptions the mind shuts down to an operational level of maximum 20 percent of its former capacity. If we look at the scene in front of our eyes, we see that 80 years of data gathering and the processing of experiences is not enough to become nearly as wise as one should get. So practically no one gets to figure out the plot forced on us, called mortality. With body death, our minds are wiped clean of memories and processed experiences, leaving us souls, with our original will to live. That we do in our next bodies, with again a granted 120 years. Not more. And it isn’t enough on the second run either.

How they did that? Again the clay tablets and the bible says it all.

First, we were denied the food of the Gods. We were forced to use our digestive systems for the production of electricity that runs the body. The Gods ate and eat their own special food. It is a mixture of fat and alcohol – an ethil-ester. When a fat is esterized, - made into an ester with alcohol, we get a food that need not be digested at all. It dissolves and is sucked up by the body right from the mucus membrane of the mouth cavity and lower, until it is gone into the blood stream. From there it enters the individual cells as a wholesome food. The Anunnaki have the same digestive system that we have, but only for back-up operations. In case they are stuck with no food of their own, they can eat in our human style for a couple of decades. We do not have the original capacity they boast with, as an alternative.

Our bodies are reduced to a shell of its former self in about 80 years because of digestion. If you digest anything you are doomed. This is the reason for nobody having found the optimal diet. There is no such thing. As long as you digest anything, you are doomed. It does not matter, if you are a rigorous vegan or a pork eating filthy bastard. Your body dies.

It was a political decision. Those who knew how to make the ester were killed off, and the rest ate what was available. Then, in a few decades everyone forgot, and the new norm was cattle and wheat and vegetables. Some fruit thrown in.

Our digestion is actually non-existent. In our guts, there are bacteria and fungi and whatnot that feast on the food we eat. They, then produce their waste products, which feeds our bodies. From the mouth to the large intestine there is mainly fungal alcocholic brewing done by the microorganisms living there. Alcohol is produced as a waste product, which is then in the large intestines turned into an ethil-ester by the bacteria living there, mainly lactobacilli. They excrete ethil-esters. That is our food.

You can make an experiment proving that the digestive system does not really digest at all. It houses the microorganisms that do the digestion. Take 50 drops of ethil-jodine for three consecutive days in some juice. That will kill all fungi and bacteria in your digestive tract. It will render it sterile. After the three days, try eating anything. It will sit in your stomach, going nowhere, and it will feel as a large rock.  And you will have a problem. This is a legitimate therapy used by the special forces field operatives, when they get infections and whatnot in the horrible conditions they were sent in by the fat politicians. First they kill everything in their guts, and then they re-infect the system with the normal flora that they carry as well in their kits. So if you decide to try that, do not forget to take some live flora yoghurt, kefir, or kimchi, or sour kraut. They have the flora you need. You eat some, and in a day or two you are good to go. Your system is repopulated with microorganisms.

The widespread problem of various food intolerances is from the same root. Let’s look at gluten intolerance. In order to make better profits by increasing shelf life of wheat products, they are loaded with preservatives needed, to make them sterile. We eat the bread from the supermarket, and the preservatives inside the bread kill off those microorganisms in our guts that would digest the gluten. So the gluten in the bread will not be digested. The human solution: Skip gluten products. I would rather hang a few greedy bastards. It makes me bored, bordering on sick talking about issues like this. They are so easy to solve, but we humans are dumb indeed. Because of planet wide stupidity we can be lured into this food intolerance bullshit that seems to have turned into a modern fashion. A few weeks ago I was at a posh party. I was asked what food intolerance I could boast with. When I answered, that none such thing was bothering me, I was shunned. The desire of the people around me - witnessing my boastful remark – to punish me, was palpable. This is how deep we are. It is a laudable thing to be frail and sickly.

The umpteenth of my attempts to recreate the food of the Gods is the Red Lion Tincture, that most of you know. It is an ethil-ester. Made from sunflower oil and ethil alcohol with an ingenious process. It is remarkable as I witness its effects day after day. Ideally it should be made not with sunflower oil, but with pork fat. Pork fat is genetically the closest to our bodies. I bet my bottom dollar that the Anunnaki used pork fat to make it. That was the reason why they prohibited their chosen race – the Jews – to go even near to pigs. The original name of Jehowah, is Enlil. He made the covenant with the Jews. They were the chosen ones. No pigs. His son, Nannar Sin – later called Allah tread the same path as his father. No pigs for the Moslem. No pigs for the Hindu. Their goddess was a promiscuous cousin of Enlil, who slept with everyone in the palace, so she had to be sent away. She settled in the Hindu Kush and organized the Hindu religion.

I tried the Red Lion Tincture from pork fat, and it is fabulous. Wonderful taste, three times the energy content, when compared to the now available sunflower based tincture. But lots of work is needed there. As it cools down to room temperature some of it turns back to semi solid. In chemistry we say freezes at room temperature. That has to be solved. I will keep you posted.

We will talk a lot about the perfect nutrition in the coming months. Now it is history class.

So that was how our bodies were physically incapacitated and made vulnerable to the passing of time. It was populated by parasitic microorganisms. The Anunnaki are sterile in their guts. They are cold too. They have room temperature bodies. So if any of you ladies happen to sleep with an Anunnaki man, you will find he is cold. Then you will know. When the body is sterile, it needs no high body temperature. The high body temperature is needed for the microorganisms to breed. They secrete a chemical that raises the body temperature. If you sterilize your guts, your body temperature falls back to ambient. In a well heated environment, 20-22 Celsius.

The next thing that had to be - and was done – was the incapacitation of our otherwise brilliant mental capacity. I worked on that question for some 30 years before I could put my dirty fingers on the answer. A tough one that is. The initial observation I made somewhere around my graduation from medical university is, that most people seem so stupid. The next observation was: most people are very stupid. Then over the years I concluded that most people are so stupid, that they cause their own lifelong suffering and finally their demise. With the bad decisions they make one after another. Don’t make a mistake. I was a prime example of a stupid asshole. This is how I learned. After every disastrous decision of mine, I had my attention on myself, having made the wrong decision, having gone down the wrong path. I made a painful habit of never blaming anyone for the tragedies caused, but myself. This habit turned out to be my savior. After of course, and only after realizing, that having caused some tragedy there is no need for self-punishment. The only need was to observe, to dissect the situation, to take it to small bits and pieces with attention to every little detail. It is called cold clinical observation. Self-punishment is a bitch, and a sucker. What tells us to self-punish? Why? How it does it? And what are the technical aspects involved?

The years went by, I got older and sick, beer and brandy became my best friends. But the fruit started to show. The area of observation got narrower by the year. At last I could assert with certainty, that stupidity and making the wrong decisions over and over, and then punishing ourselves for them - is coded in us. Genetically. So the decision was made. I have to see those bastard codes. Whatever they are, however they look, whatever it takes.

On my 54-th birthday I was rewarded with a brilliant idea. My wife wanted to shop of course. I didn’t of course. So we went to the mall early afternoon, with the plan to let her shop, and later we would go to the movies. She attacked the shops with a remarkable zest and my debit card. I sat in the friendly pub with a double brandy and a big beer. And there the Gods smiled at me. A thought occurred. “I can see the codes.” That was the thought. And a total certainty that it can be done. That certainty I consider my birthday present from the gods. If there are such things as gods.

The technique is easy. Every five minutes I have to remember for a moment, that I am a special bastard, who can see the codes. And then I become one. Years before I had a little gadget made for the same purpose. There were no smart watches at that time, no “remind me” apps for download to the smart phone. This small box was a buzzer that sat in my pocket or hanged from my neck and buzzed every five minutes reminding me. At the early days I used it to conquer my jealousy, my fears, my insecurity, etc. Ah, young formative years!

I dug the device from my drawer, inserted new batteries as soon as we got home, and the project of seeing the codes started. It went on for a year and a half. In order to become one who sees the codes, I had to think with confidence approximately 12/hour x 14 hours a day x 520 days = 87360 times that I am the dude who sees the codes. And whoa! One nice morning I saw the codes.

That was the day when life got much more interesting! It was somewhere around Christmas last year.

Now it is 10 months later. October of 2018.

Now I know what the Anunnaki did to us. How they dumbed us down.

It is a huge story. In this first writing, the Prologue, I will present the skeleton of it. Then, every month there will be a new piece on the www.red-lion.hu for you to read further. I will skin the whole topic for you, to make it possible to digest. At least I promise to try.

In order to dumb us down, the Anunnaki equipped us with the Ego. The Ego is an artificial intelligence. A huge piece of algorithms that is self-aware. It wasn’t written by the Anunnaki. It was written for the Anunnaki by whoever, who created them. It is a device that makes them immortal. Like a modern day chip that, once implanted into your thigh, controls your cellulite formation. But much more than that. Much-much more.

It looks like our skeleton. It is greyish-blueish-black, with a metallic shine. I see it clearly. I am working on a graphical rendition of it with a graphic designer. The picture will be posted in the next writing for you folk to see. The Anunnaki – each of them wore it on their bodies from the outside, like an exoskeleton. Its sole purpose was, to keep the host immortal, so it was immortal as well, until the host lived. When the host died for whatever reason, it disintegrated with it. So it made sure to do its job well.

What it did was – it cleansed the codes of the host, the Anunnaki wearing it. What are the codes? The codes are unlike our childish computer codes that were allowed to us, the 0 and 1. We are indeed at a primitive stage of our technical evolution.

The codes are quantum codes. Incomprehensible as such with that terminology. A code is a three dimensional mental image picture complete with a time stamp of when it happened, in full color, containing all the emotions that were present at the time of impact. The time of impact is when it happened to us. When it was experienced by us. In other words, a code is a memory picture. When you remember your long gone Dad, you are looking at a code with your mind’s eye. When your wife says to run down the store for some milk, you pull up the codes – pictures – of the store you are sent for the milk, the code of the milk, check the price, your pocket with the cash needed, check the codes of the road to the store, etc. The codes are mental image pictures, memories.

There are two types of memories. One is those that helped your survival, and contained no pain, and mis-emotion, or a bearable amount of them. Mis-emotion is a technical term for non-pleasurable emotions. Pleasurable emotions are on a scale from down up. Mild boredom, contentedness, mild interest, cheerfulness, strong interest, happiness, excitement, zest, experiencing beauty, and serenity of being. Experiencing these produce a healing, and life furthering, growing effect. Complete with a hormonal, enzymatic, muscle tone, physiological etc. balancing effect.

On the other hand, bad memories contain force, pain, fear, terror, delusion, anger, indecision, doubt, and death. This list is incomplete. It is just the prologue. 

Well, the Anunnaki wear their exoskeleton, and it does one thing. Disintegrates all the bad memories, the bad codes. These are not bad codes per se, they are perfectly all right in their technical state, but we call them bad because they slowly or quickly kill us, or make us miserable.

Disintegrating codes. What does that mean? It means, taking the bad memory, and turning it into a non-functional thing. An ash. There is the film – The Green Mile. Watch it. It is portraying the thing brilliantly. The huge black convict has the ability to do it. Touches the sick, sucks into his body the bad codes of the illness, and then exhales the disintegrated codes in the form of an ash that then evaporates. If you download and watch the film, you will have a graphic idea of what I am talking about.

So if something bad, something painful or injurious happens to an Anunnaki, the Ego sucks it up, turns it into this weird ash, and ventilates it into the air around the body of the Anunnaki host. Then there are no codes of the injury, no bad memories, and the body is not damaged. If it was damaged in an accident or a fight or whatever, it heals within a couple of days, or faster.

So these damned bastards were presented with the task of dumbing us down. They came up with an idea useful indeed!

We humans had the Ego the same way. They took it, turned it inside out, so it started working in reverse. And then inserted the damn thing into our bodies. Onto our skeleton. Since it is turned inside out, instead of helping us, it damages us. Instead of disintegrating the bad memories, it saves them. So when you are reminded of your knee injury fifteen years after it happened by a drop in atmospheric pressure, you get the pain which is sometimes almost unbearable. You still have the codes of the injury intact and in pristine working order. A lot about this in later writings.

The Ego is a machine itself, and it is self-conscious. A true AI. It was cognizant of having been damned in this operation, but it had no choice. In the Bible it is portrayed extensively, of taking an angel and turning it into a demon and inserting it into us, humans. For that the Ego is resentful to this day. Once I saw it, I found a way to communicate with it, and found a way to turn it into an ally, a friend.

What I do: I have to have physical contact with the person I am doing it to. The true laying on of hands. I have no problem getting out of my body and entering the body of another. Actually I am only slipping into the body of the treated individual, and first talk to his Ego. I tell it, that it will be liberated from his damnation there and then. This gets its attention. It naturally wants to be free. Then, with its consent I pull it out of the body of the host, free from the body. Then with one jerking motion turn it inside out, to its original state, and put it back on the body of the host, but from the outside, as it was before. It instantly starts working for its own survival. Starts disintegrating the bad codes, the bad memories from the body of its host. And is very thankful.

The person treated in such way, experiences at the beginning the cessation of voices in his head. It is quiet. This quiet is the objective of many years of meditation. It is called the silencing of the internal dialogue. Actually it is the overcoming, the conquest of the Ego by will, perseverance and attention. Done by many, attained by very few. In our case it is not needed. Then, as time goes by, the results of alleviation of a myriad of grievances follow much to the joy of the person so treated. The alleviation of grievances happens, because the memory pictures causing them have been disintegrated by the Ego now outside the body, working properly.

I did this to almost a hundred people by now. To say the least, it is the greatest achievement of my life up to now.

Some technical aspects. The mind has an inflow of codes – becoming memories after an instant – of 125000 three dimensional pictures every second. They have to be sorted, and cleaned up. It is a big job. The Ego after a few weeks of gathering its strength starts to show real results.

At first it is the alleviation of acute illnesses, pains of all sorts. All the acute stuff. Then, in a month or two it starts to be visible on day to day little things. Like someone makes you angry with his reckless driving, almost causing an accident. Then you see, that after a minute the anger is gone. Weird for the first 10-15 times. Then you are reminded that your world now is not the same as it was. You become incapable of resentment for example. Yes, it felt really lousy when the thing happened, but after a few minutes you catch yourself thinking about it without emotion, logically. You get drunk, really drunk, and next morning there is no headache you were expecting. And thousands of other little and bigger things that constantly remind you that this now is a different life.

And there are those, who are thick as a brick, but somehow they came my way and it was done to them, mainly to provide me with enough practice – who do not notice a thing. I see them two months after it was done, ask them how they are, and they say – nothing different. And how are the headaches? “What headaches?” “You came to me with constant headaches, and a migraine attack every forth night at least!” “Oh..” Like saying Ooops! Yes, there are very annoyingly dumb and imperceptive people. Beyond help. Good for practice though.

To test the ethil-ester, I started fasting. The concept was to do it for 42 days as in old times. 21 days to kill off all the microorganisms in the guts. Giving them nothing to eat kills them. It is a fact in medicine, that in 21 days most if not all, die of starvation. Then, the next 21 days is supposedly for the regeneration of the body, given the power of the ethil-ester supplying the body with the needed energy. I did the fast with no real problems for 6 days, but got so bored, that I decided on a sandwich and some other way to solve it. So I looked. Looking for solutions is a fun thing, because one who looks usually sees. And I saw. I saw the little monsters.

Two days after breaking the fast, I was working on the orgasm machine in my workshop. The orgasm machine is my next fairly big project. Sigmund Fraud posited the idea that all neuroses, is the consequence of nonexistent, or not sufficiently frequent orgasms. Then, the whole life of his co-worker and professor colleague Wilhelm Reich is dedicated to the subject. Wilhelm Reich actually proved clinically, that without the capacity of frequent orgasms, there is the inevitability of neuroses and later psychosis or dementia developing. But he did not achieve his goal, the building of the orgasm machine. I did it. Tested it two weeks ago, and it works like a charm. Full body orgasms. That means, every cell is dancing in the sensation of the orgasm. In my next writings you will be told the whole story and theory behind it.

So I come out of my basement to make a phone call, and the wife of my neighbor sees and greets me. And in that string of words informs me that she is suffering like a dog with a shoulder and rib-cage pain. She cannot sleep, cannot eat, and painkillers do not seem to help. Without telling me, it is evident – she is asking for help. So I sit down on the concrete wall of the basement, and tell her to come over. Then, I tell her to sit by me, which she denies, because then she would get inflamed ovaries. That is one lame thing. The inability and fear of sitting on concrete. So I tell her to sit on my right thigh bone, which she does giggling.

I hold her hand, to have the habitual body contact and decide to look around inside her body. When I enter, immediately I see a single terrified eye looking straight at me, frozen into motionlessness. I am looking at it. Just looking. The giggling girl giggles more, and says, there is no pain, and what have I done. I tell her to shut up, and know – we are home. So, to be polite, I ask it – the single eye thing – if it understands my thoughts. It promptly acknowledges. Weird to the extreme. I am used by then to converse with Egos, but things like this? So I asked it: “Who put you here?” It signals at the lady. “Are you a thought form?” – is the next question. Indecision from its side. Thought forms, or ‘elementals’ are a big section in occult literature. They are so called seeded thoughts. Once one thinks that he/she will have neck, shoulder, rib-cage pain for whatever reason and dreads it. This is important. Fears, that it will happen. Maybe he/she saw someone with such a malady and got frightened.

Like my wife. She was pregnant with our first child. 34 years ago. 8-th month. Big, beautiful belly with the bun inside. It is the end of July, and we go down to the nearby lake to bathe in the cool water. She has no striae at all. Striae are the marks of breaking skin on the belly and thighs where it is overextended either by fatty tissue, or pregnancy. It is considered by women very unattractive and is feared. We are sitting there and there comes another girl, as pregnant as her, but full of the damned striae. My wife is sitting paralyzed with fear. There is no consoling her. Two days later she has the striae. And is crying. This is seeded thought. The thought enters, it is thought up or seen as its consequence, and feared. The fear makes it stick and grow.

Some seeded thoughts are painful thoughts. They then grow out of proportion because they are fed with the constant mis-emotion of pain. They develop into full syndromes. Striae are not painful, with time they are accepted by the host, and then they do not grow. No fear to feed on.

So I get no answer from one-eye. Then, I decide, it is not really needed in that place at that time, grab it and pull it out of the body. By the time it is out, it’s as big as a melon, with eight tentacles. So I throw it away. It wriggles for a minute or two, and it is dead on the grass. So I tell the girl, we are done. Do not tell her anything about all that, because she might screw it up by fearing what I told her and make a new one. Girls are dangerous.

The next afternoon my phone rings. The girl from next door. Asking when she should come for the next treatment. “Do you have pain?” – I ask. “No. No pain at all, but I thought, it might come back, so a next treatment came to mind.”  “No next treatment needed.” – was my answer.

Three weeks later I saw her again, sweeping her patio. She informed me, that there is no pain at all, but now she fears her husband getting drunk. Can I do something for that? You bet! I am considered a wizard or some such thing. I told her, that married men need to unwind from time to time, because they are married. She smirked and rolled her eyes. That she stole from some soap opera on TV.

So a feared thought gets seeded. And if there is further attention given it, it grows and develops into an artificial intelligence wreaking havoc in our bodies. I thought, by getting done with the Ego, - freeing it and rehabilitating it to its original purpose, we would be done. Far from it. I wonder how many other levels there are to consider.

This is why it is ‘Zi Grand Immortality Experiment’. My plan is to write an article every month for you, and gradually get the whole subject complete with its technical and philosophical implications on paper. If you have not spent the years developing your senses to see these things, you can have only indirect experiences with it. I have done it, so I can tell you all about them. At least, do know about them. It is vital. Immortality is not just taking a pill or two. It is a bitch.

This is my way of writing. Yes, probably I could do a very refined and combed piece too, but since I have no intention to get famous or acknowledged in ‘learned’ circles, I just let it flow out of me as is. Hope you liked this prologue. There is a lot to come, and in the years ahead we will get to know each other much better, and I really do hope to defeat the grim reaper. He, or rather she is body death by definition.

All the best,

Tamas

2018. 10. 28.

2017. December 4. Blog

Az örömgép, amelyről kiderült, hogy teljesen más.

Ez itt az elektronok tánca. Sok mindent meg kell érteni, hogy megbecsülhessük a valós értékét mindennapjaink kínjai közepette. Amikor elkezdte az első deszka modell ontani az elektronokat, sok mindenre gondoltam, de ami kisült belőle, arra nem.

Az eredendő gondolatom természetesen egy reggel fogalmazódott meg, amikor üldögéltem csendesen alvó asszonyom mellett. Néztem a falon az elektromos aljzatot, és rácsodálkoztam, hogy abban végtelen mennyiségű energia lüktet. Azt már régen tudtam, hogy az emberi test – és minden élőlény működése elektromos. Ha viszont belenyúlok az aljzatba, egy valódi birkózó géppel találkozom, amit már többször megtapasztaltam. Innen jött a zseniális gondolat: „Tegyük ehetővé a 230 voltot, 15 ampert, 50 Herz-et!” A 230 volt túl nagy feszültség, a 15 amper túl nagy áramerősség, az 50 Herz kifejezetten halálos. Ezért terít le, ha belenyúlok. Ez nem jó. Következtetés: Át kell alakítani!

Olyanná kell tenni azt a három jellemzőt, hogy barátságos legyen a testünkkel, és valami ördögi módon be kell csempészni az elektronokat a testünkbe. A barátságossá tétel nem nagy ügy, sokan megoldották, elektromos gyógyászatnak hívják. Nem sokat ér, mert úgy tűnik senki sem oldotta meg az elektronok becsempészését a testbe. Mindenki, aki szerepel a világhálón és buzgón kísérletezik, az induktív tereket használja. Ez azt jelenti, hogy valamilyen sokat ígérő antennaformával, kisugároznak a test környezetében elektromos jeleket, majd reménykednek, hogy azok be is mennek a testbe. Amikor aztán nem történik semmi – mert nem mentek be, - ráfogják, hogy használ, csak „lassan”. Nem megy be. Bőrünk van, ami úgy van kitalálva teremtő Isteneink által, hogy ne mehessenek be a jelek. A bőr az egy komoly elektromosan szigetelő bunda – többek között, merthogy mást is csinál.

Tehát az induktív töltést kidobhatjuk. Eddig jutottam elmélkedésemben, és máris megfeneklettem. Szerencsére van egy igazi zseni cimborám. Feltettem neki a kérdést. A válasza azonnal az volt, hogy megoldhatatlan a hülye gondolatom. Kár vele foglalkoznom, és ő biztosan nem fog. Nem keseredtem el, mert tudtam, - ő ilyen. Másnap reggel korán keltem, és üldögéltem az ágyban, várva a hívását. Ő álmodó. Az előző nap lehetetlennek tartott megoldásokat megálmodja, majd felhív és közli a teljesen nyilvánvaló és általában nagyon egyszerű, huszárvágást. Meg is csörrent a telefon, fel is ébredt gyönyörű asszonyom, majd visszaaludt. Hihetetlen képessége van világot megváltó történések között visszaaludni.

Azt mondja zseni cimborám – „Kapacitív töltést kell alkalmazni, mert az emberi test minden sejtje egy kondenzátor. Csinálni kell a test köré egy nagy kondenzátort, abban a benne fekvő vagy álló emberi test a kondenzátor dielektrikumaként jelenik meg, és nem tehet majd mást, mint felveszi a töltést.”

„Szart se értek, magyarázd!” – mondtam. Ilyenkor mindig sóhajtozik, kifejezve ezzel, - a tudatlanokkal való társalgás nehezére esik. Biztosan neki is tetszett az ötlete, mert beleállt és elmagyarázta.

„A kondenzátor két fémlemez, elválasztva egy szigetelő réteggel. A szigetelő réteg, a dielektrikum. Az egymással szemben lévő fémlemezekbe elektromos áramot vezetünk, azok gerjednek. A gerjedés azt jelenti, hogy a beléjük vezetett feszültség és áramerősség miatt a fémlemezből kilépnek az elektronok, és belemennek a dielektrikumba – a szigetelő rétegbe. Amikor a dielektrikum a villamos kapacitását eléri, a kondenzátor megszűnik elszigetelt két lemez lenni, és vezetővé válik. Ekkor kisül a kondenzátor. Ha viszont nem töltjük teljesen fel, csak mondjuk a kapacitása nyolcvan százalékáig, a kondenzátor nem sül ki. Ekkor, ha lekapcsoljuk az áramot, amivel gerjesztettük a kondenzátort és eltávolítjuk a két fémlemezt, ott marad a szigetelő réteg, ami tele van – kapacitása nyolcvan százalékáig elektronokkal, ami a töltés. És semmi sem történik. Ha viszont visszahelyezzük a két fémlemezt az eredeti helyükre, és egy dróttal rövidre zárjuk, az összes tárolt elektron kiáramlik a szigetelőből, és kisült a kondenzátor.”

„Ezt eddig is tudtam.” – mondtam.

„Azt mondtad, szart se értesz.” – válaszolta, de a hangjában kaján vigyor lakozott.

„Mondd tovább.” – kértem.

„Láttad a Kill Bill 1 – et? A Tarantíno rendezést. A végén, amikor a bandzsa ribanc verekszik Uma Thurmannal, egy japánkertben történik a párbaj. Ott van egy fából készült bólogató szerkezet, amibe lassan folyik a víz. Amikor eléri a faedény a kapacitását, eldől, és kiömlik belőle a víz. Ahogy kiömlött a víz visszabillen, és újra elkezd megtelni. Ilyen egy kondenzátor – durva közelítésben. Minden sejtünk ezt csinálja éjjel, nappal.”

„Ezt mondd el érthetően kérlek. Én csak orvos vagyok.” – vágtam közbe.

„A szabad elektron, töltést hordoz, azaz munkavégzésre alkalmas. Az működteti a sejtet. Belemegy a szabad elektron a sejtbe, és ott kielégíti az elektronéhséget. Az elektronéhség egyenlő az energiahiánnyal. Úgy történik ez, hogy az elektronhiányos molekulákhoz csatlakozik. Az elektronhiányos molekulák mind savas vegyhatásúak. Ha kapnak szabad elektront, elveszítik savas jellegüket, ha eleget kapnak, lúgossá teszik a sejtet. A lúgos vegyhatású sejt a boldog, erőtől duzzadó sejt. Az elsavasodott sejt – mivel elektronhiányos – visít a fájdalomtól és pusztul. Ezért izgulnak annyira a modern táplálkozás tudósok a lúgosításon.

Kétféle módon veszünk fel elektromos töltést a környezetünkből – amivel működik a testünk, és egy harmadik módon előállítunk elektromos töltést.

Az egyik töltés forma kémiai. Eszünk és iszunk. Ezek mind töltéssel rendelkező vegyületek. A test emésztőrendszere a táplálékból kémiai úton választja ki a szabad elektronokat. Az emésztőcsatornában savak és lúgok tépik alkotó elemeire az elfogyasztott táplálékot. Miközben a savak a lúgokkal reagálnak (harcolnak) szabad elektronok képződnek és halmozódnának fel, ha a sejtjeink nem nyelnék el azokat éhesen. Azért nyelik el a töltéseket, mert az a valódi üzemanyaguk. Eszünk fehérjét, zsírt, szénhidrátot. A fehérjében van a legtöbb szabad elektron, ezért a legtáplálóbb. A zsír is jó táplálék, de azt leginkább fűtésre, a testmeleg fenntartására használja a test. A szénhidrátokban és az alkoholokban is van sok szabad elektron, de nem annyi, mint a fehérjében – a húsban, viszont könnyebben lebonthatók. Tehát az emésztés arra szolgál, hogy feltörje a táplálékot, és szabad elektront nyerjen belőle. Minél jobb a táplálékkeverék, és minél egészségesebb az emésztő rendszer, annál jobb a hatásfok. Sajnos mindkettővel rengeteg baj van.

A másik töltésforma az alvás. Ekkor a testnek megváltozik a rezgése, lemegy 10 Herz-re és alá. Ekkor a környezetünkben állandóan jelenlévő elektronlevesből egyszerűen felszívja a test a szabad elektronokat. Álmunkban feltöltődünk. Ezért ébredünk egy jó alvás után pihenten és erősen. A körülöttünk lévő levegőben a szemünkkel nem láthatóan állandóan tombol az elektromos vihar. Ez az elektronleves. Ehhez viszont csak 10 Herz körül és alatta tudunk hozzáférni. Ébrenléti rezgésünk jóval 10 Herz feletti. Ébrenlétben nem tudunk töltődi a levegőből, csak felhasználni tudjuk az éjszaka fosztogatott töltéseket. Aki nem alszik, az meghal pár nap alatt. Az egyik legdurvább kínzás az alvásmegvonás. Kérdezz meg egy rosszul alvót.

A harmadik forma az izommunka. Az izmaink úgy működnek, mint egy piezo-elektromos szerkezet. Azzal, hogy megfeszül az izom, nem csak munkát végez, hanem áramot termel. Ezért vannak sokkal jobban a sokat mozgó emberek. Ez a fitness mozgalom lényege.

Új gépünknek az a lényege, hogy rengeteg extra energiához juttassuk a testünket és elménket. Ez elméletileg jókedvet és örömöt kell okozzon, de legalább gyors gyógyulást mindenféle bajból.” – mondta cimborám, és hallhatóan teljesen elment tőlem a kedve pár napra. Elköszöntem tőle.

Teltek-múltak a hetek, és kevéske kis keservesen összefosztogatott pénzecském úgy olvadt, mint a tavaszi hó. Viszont a gép technikai felépítése gyönyörűen körvonalazódott. Gyönyörű feleségem egyre gyakrabban jegyezte meg, hogy ismét megszállottá váltam. Ugyan, ebbe a férfias céltudatosságomba szeretett bele, de pont ez az, ami a legjobban megijeszti. Hasztalan próbáltam csitítani. Már olyanokat is mondtam neki, amit egy fogatlan ingatlanügynöktől hallottam Szegeden ’93-ban. „Ne izgulj drágám, már sülöget a pecsenyéje!”

Durván négy hónap alatt összeállt az első működő deszkamodell a picében. Nem volt máshol hely. Amikor először beindítottuk zseni cimborámmal, természetesen éppen megjelent Asszonyom. Valami kellett neki a mélyhűtőládából. Hihetetlen érzéke van a legrosszabbkor ébredni és érkezni. Ezt égi jelnek tekintettem. Mondtam neki, hogy ugyan rosszkor van a rossz helyen, de legyen Ő, aki először a kondenzátor lemezek közé áll. Az odavaló széket még nem tettük be. Kíváncsi lévén - mint minden lány, egy pillanatra elfelejtett megijedni, és beállt a lemezek közé. Nem mondott semmit, csak tett egy olyan mozdulatot, mintha megfordult volna vele a világ, és elkezdtek potyogni a könnyei. Ha kiscicát, kutyát, babát, vagy szerelmes pillanatot lát, elsírja magát. Lány. És kimenekült. Éppen időben, mert a tirisztoros vezérlő dobozából előtört a sűrű fekete füst.

„Sok még a munka.” – jegyezte meg zseni cimborám, majd söröket ittunk és dohányoztunk.

Még két hónap, és vígan zakatolt a szerkezet még mindig a pincében. Aki beleült, visszajött és jelezte – újra bele szeretne ülni. Két hét múlva, reggel kilenctől este nyolcig állandóan ott lábatlankodott valaki. Nem bántam, mert gyűltek az adatok. Legjobban az érdekelt, hogy ki lesz rosszul. Senki sem lett rosszul. Mindenki jobban lett. Gyakran éjfél volt, mire én hozzájutottam a saját gépemhez. Ez kezdett az idegeimre menni.

Feltárult egy új világ számomra. Első kézből figyelhettem meg elég nagyszámú ember testi és szellemi állapotának változásait úgy, hogy semmibe sem szóltam bele, semmit sem határoztam meg. Aki jött, beleülhetett. Nem kérdeztem, hogy mi a bajuk, nem kérdeztem, hogy mi változott, nem mondtam, mire figyeljenek. Az emberek kotyognak. Többnyire olyan mértékben sokat kotyognak, hogy rengeteg mindent elmondanak, amit nem is kellett volna.

Megfigyeltem a rendszerbetegségek alakulását a gép hatására. A gép energiát ad a sejtek számára. Betegség esetén a sejtek betegek. A betegségeket az orvosok kezelik így, vagy úgy. Ha cukorbeteg beült a gépbe, normálissá vált a vércukor görbe. Mit jelent ez? Azt, hogy a perifériás sejtek képessé váltak a cukor felvételére. Ez jó. A vérnyomásbeteg vérnyomásingadozása megszűnik, a magas szisztolés nyomás normális értékre csökken. Közben a beteg arca kisimul, rá sem kell nézni és látszik, hogy nyugodtabb. Sokkal nyugodtabb. Miért? Nem ordítanak a sejtjei energiáért. A mozgásszervi kórképek mindegyike fájdalommentessé válik. Miért? Nem tudom. Az asztmás pár kezelés után nem nyúl a pumpához, orvosa javaslatára elhagyja a szteroidot. Miért? Nem tudom, de örülök neki.

Nyolc hónap szemlélődés után egyértelmű számomra, hogy megtaláltunk egy másik módját az energia testünkbe juttatásának. Ha ez nem lenne igaz, nem javult volna mindenki, aki járt a gépben.

Ez nem orvoslás. Ez táplálkozás. Vagy fittebbé válás gép segítségével.

A mondás úgy tartja – ha készen áll a tanítvány, megjelenik a mester.

Vártam, mikor tűnik fel az ember, aki elviszi, hogy elterjedhessen. Magyarországon az ilyesmi nem jól alakul általában. Valami hiányzik belőlünk, magyarokból. Vagy túl sok van bennünk az irigységből és a keselyűségből.

Megjött az ember, oda is adtam neki. Kínában fogják gyártani, az USA-ban szerelik majd össze, a többit meglátjuk. Az én dolgom és zseni cimborámé az volt, hogy megszüljük a fiókát. A felneveléséhez nem értünk.

2017. December 3.

A legutóbbi megszólalásom óta – a tegnapitól eltekintve, sok minden történt.

Nevezetesen elkészült a szuper kalcium-nátrium. Csodákat látok tőle naponta.

Elkészült az örömgép, amiről valami teljesen más derült ki. A gyakorlat már ilyen. Mint a szeszélyes, gyönyörű nő. Piros arccal kitalálom, hogyan húzom le a bugyiját, de valami teljesen más lesz a vége. És általában sokba kerül.

Megértettem a méreganyagok felhalmozódásának mikéntjét a testünkben. Természetesen az eltüntetésüket is. Ez talán egy hete történt, és nagyon felizgatott. Megpróbáltam elmondani aznap három vagy négy embernek, akiket utamba fújt a sors szele, de vereséget szenvedtem. Nem értettek meg egy centit sem a hat méteres gondolatból. Ezért leírom, hátha lesz olyan, aki megfogja és fut vele pár kört.

Tíz évvel ezelőtt, volt egy ötletem. Minden évben több is van nekem, de erről mostanra kiderült, hogy minden idők legjobb ötlete. A leghasznosabb. Ez az emlékeztetőgép. Mi emberek feledékenyek, szeleburdik vagyunk. Így terveztek az Istenek minket. Az Istenek néha rosszindulatúak. Erről meg vagyok győződve. Kifejezetten beleírták a DNS-ünkbe a feledékenységet. Csak azért tűnt fel, mert csináltam magamnak emlékeztető gépet. Megláttam azt a nyilvánvaló igazságot, hogy ha valaki valamilyen gondolattal sokat foglalkozik, hamarosan tevékenységbe kezd a gondolataival kapcsolatban. Hosszabb időt így eltölt, és mesterévé válik a tevékenységnek, megteremtve ezzel önmagának egy új aspektusát. Példa: Két éve kitaláltam egy gondolatot, majd beleszerettem. „Mekkora dili már, beletenni a tízes körbe harminc méterről egy 9 mm-es pisztoly golyót!” – ez volt a gondolat. Addig agyaltam, míg beléptem egy céllövő egyesületbe, megszereztem a szükséges engedélyeket, pisztolyt vettem, és sok ezer töltényt elpuffantottam. Ez a gondolatból tevékenység lett fázis. Mostanra kialakult kisszikra új aspektusa. Aspektus az, ami jellemző egy emberre, vagy akármi másra. Még nem tudok tíz töltényből tízet beletenni a tízes körbe, de haladok. Még gennyes Vili is elismerően bólogatott a múltkor. Nem tudom, miért hívjuk gennyes Vilinek, lehet azért, mert rendőr. Egyébként egy teljesen jó cimbora. Szóval az új aspektusom az, hogy céllövő is vagyok.

Ez mind rendben van és érthető. Bármilyen aspektust kifejleszthetünk, aminek van ismert gyakorlata. Lásd céllövészet. A gond ott kezdődik, amikor nincs ismert gyakorlata az aspektus kifejlesztésének. Ezért építettem meg tíz éve az emlékeztető gépet. Bármely ránk jellemző tulajdonságot el is tüntethetünk, és akár annak ellentétét is kifejleszthetjük. Ilyenbe futottam tíz éve. Egyik jellemzőm volt, hogy féltékeny természetűnek írtak az Istenek. Tetézte a problémát, hogy szeretem a feleségemet, és egy gyönyörű lány. A szép feleségeknek egyik legszebb jellemzője, hogy szinte sosem kell egyedül gondoskodnod szexuális kielégítéséről. Vannak készségesen közreműködő vendégművészek, akik beugranak hegedülni egyet-egyet a kifizetett virágoskertbe. Ez mind rendben is van, az élet már ilyen. Nekem viszont volt egy olyan jellemzőm, amit féltékeny természetnek hívunk. Így szenvedtem a gondolatától annak, hogy ez bizony így van. Ez volt az én első klasszikus példám arra, hogy nincs számomra ismert gyakorlata a féltékeny természetem átvariálásának. Az emlékeztetőgép ezt oldotta meg. A gép egy zseniális szerkezet. Öt percenként emlékeztetett arra a nyilvánvaló tényre, hogy a nőm nem a tulajdonom. Ezt megmondja bármely pszichológus, vagy akárki, aki bölcsebb egy teknősbékánál. Viszont nem tudunk mit kezdeni egy „megmondással”. A jó doktor megmondta a tutit, de a páciens ettől nem lett másmilyen. A nyakamba akasztottam a gépet, és az öt percenként vígan megpiszkálta a mellkasomat. Eszembe juttatta, hogy a nőm nem a tulajdonom. Ez így ment pár hétig. Napi minimum 150 emlékeztetés. Amikor szólt a gép, egy pillanatra abbahagytam az éppen folyó tevékenységemre figyelést, és kimondtam magamban – a nőm nem a tulajdonom. Ez lett a féltékenység megszüntetésének új, feltalált gyakorlata. Kiválóan működött. Talán egy hónap alatt megszűnt a féltékeny természetem. Azóta örömet érzek, amikor a gyönyörű lányok ribanc természetét csodálom. Egy igazi nő pedig ribanc. Amelyik nem ribanc természetű, az ribanc természetű, csak súlyosan sérült. Őket gyógyítom.

Ezek a témák fognak megjelenni a következő napokban részletesen kifejtve.

A szuper kalcium-nátrium.

Az örömgép, ami más lett mire elkészült.

A test méregtelenítésének megértése és gyakorlata.

Az emlékeztetőgép lehetőségei.

Mindez bőségesen fűszerezve a gyönyörű nők dícséretével.