Első Fejezet

A halhatatlanság definíciója, és a teljesség igénye nélküli magyarázata.

Emberi viszonyaink között a halhatatlanság nem létezik, ugyanis ez egy abszolút fogalom. Ami viszont létezik, a nagyon hosszú élet egy testben úgy, hogy a testünk működése kifogástalan – illetve messze az átlagon felüli - és szellemileg sem kevesebb. A nagyon hosszú életet egy testben itt most, az utunk kezdetén határozzuk meg tetszőlegesen 500 évben. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy később ráérjünk azt módosítani, ideális esetben az 500 év letelte előtt kevéssel.

Ilyen gondolatok, mint 500 évig virgoncan élni ugyanabban a testben, nemigen jut eszébe az embereknek. Akinek mégis felmerül, az nem mélyed el benne, csak valamiféle romantikus kliséként kezeli. Ez pedig keveset ér. Sok olyan emlékem van az elmúlt 35 évből, amikor felmerült a téma, és azonnal elhangzott a kérdés: „Akkor újra három éves leszek?” – majd hülye röhögés, engem pedig idegesített.

A bevezetőben említettem, hogy Anunnaki testvéreink, isteneink, készítőink és megrontóink az élettartamunkat maximum 120 évben határozták meg. Ez eleve felháborító, mivel ők a saját bevallásuk szerint sokezer évig élnek ugyanabban a testben. Azt is mondják, hogy az ő testük ugyan olyan, mint a miénk. „A saját képére és hasonlatosságára teremté az úr az embert, bla bla.” (bibliai idézet) Ez a felháborodásom vezetett az életutamhoz, és ha kis szerencsém van - bár pontosan tudom, hogy nem létezik olyan – akkor drága testvéreink, isteneink, készítőink és megrontóink orra alá akkora fricskát készülök tolni, hogy biztosan felszisszennek.

Ezt a kötelezően, a DNS-ünkbe beírt 120 évet bizony át fogom írni. Amit beírtak, az alá- és áthúzható, kihúzható, átírható, - sőt még le is lehet pisálni.

Olívia, gyönyörű asszonyom barátnője mondja gyakran: „Mindenkinek megvan a kedvenc szórakozása.” – hát, a halhatatlanság az enyém.

Mivel pedig valóban a szórakozásom, hobbim a halhatatlanság elérése, úgy állok hozzá, hogy az sem a világ vége, ha nem sikerül. Eddigi rövid életemben, amit csak komolyan vettem, abba csúfosan belebuktam. Útközben aztán megállapítottam, hogy a komolykodás egy istenverte csapda, amibe ha belesétálsz és nem vagy résen, bedarál. Belesétáltam. Elfelejtettem nevetni. Neményi Gábor akkori üzlettársam hívta fel a figyelmemet a tényre, mielőtt kirabolt és távozott a nagy vízen túlra. Biztos azért szólt, mert félt, hogy nem fogok tudni nevetni aznap reggel, amikor nyoma veszett - pénzemmel a zsebében. Sötét időszak volt, a haszna viszont felbecsülhetetlen, mert újra képessé váltam nevetni. Amit nem vesztettél még el egyszer sem, annak nem tudod az értékét.

Jelen pillanatban, dilemmában vagyok. Nem döntöttem még el, hogy milyen tematikával vezessem elő mondanivalómat. Két oldala, aspektusa van. Az egyik bölcseleti (filozófiai), a másik gyakorlati (technikai). Ha már ezt így leírtam, és mély töprengésben töltöttem egy cigarettányi időt, a döntés megszületett. A két oldalt összekapcsolom. Úgy, mint előbb kigondoljuk, aztán azonnal megdugjuk a gyönyörű lányt. Így lesz. Előbb egy kis bölcselet, aztán a gyakorlati tennivalók, amelyek ahhoz a kérdéshez tartoznak. Minden egyes fejezet egy bölcseleti kérdés, és az ahhoz tartozó gyakorlati megfontolások.

A halhatatlanság nem holmi pimfli téma. Nem tréfa-dolog. Óriási dolgokat kell megértenünk, hogy sikerünk legyen. Nem véletlenül örök virágkorát éli a temetkezési vállalkozás.

Azok az emberek, akik azt gondolják, hogy valami szert kell bevenni és hoppá, reggelre háromévesek vagyunk, tévednek. Nagyon. Ez egy sokéves erőfeszítések sorozata, amikről megpróbálok beszámolni, de tegyük hozzá, én sem tudok mindent. Mégis sokkal többet a semminél.

Erőfeszítéseink első öt éve bizonyosan azzal telik, hogy gyógyul a testünk. Valódi, kézzelfogható fiatalodásról csak azután beszélhetünk. Ez legfőképpen azért van így, mert, ha valaki fiatalodni akar, az már bizonyosan megöregedett, vagy erőteljesen megérintette őt annak szele. Aki pedig életének ebben a szakaszában jár – 40-60 éves már, - az kifejezetten beteg. Még akkor is, ha nem tud róla, mert nem fáj semmije, orvosra nemigen van szüksége, meg minden.

Ugyanakkor, annak ellenére, hogy rögös az út, az általam eddig ismert legnagyobb kaland. Nincs annál nagyobb kaland, hogy megismerjük saját magunkat, testünk működését, elménk működését, és móresre tanítsuk a teremtőinket. Ez az utolsó a legizgalmasabb. Olyan ez, mint amikor a horgász horogra tűzi a szerencsétlen gilisztát, majd elégedetten bedobja a horgot. Ezek után viszont a legváratlanabb dolog történik. Kisvártatva megkocogtatja a horgász vállát a giliszta, aki immár nyakkendőt és drága öltönyt visel, és megkérdi, van-e egy cigije, és hol lakik a barátnője. Majd elvesz kettőt, és vígan pöfékelve távozik.

Az első tárgyalandó – nagyon durva bölcseleti tétel a szabad akarat.

Nagyon durva, de hát az egyetemről is az első évben buknak ki a legtöbben.

Az a dolga Enkinek – a tudós teremtőnknek, hogy létrehozza a később ember néven elhíresült terméket, mert ezt az utasítást kapta féltestvérétől, Enliltől.

Hogyan lehet egy ilyet megcsinálni? Újat hozzunk létre? Lehetetlen. Az Élet olyan bonyolult algoritmus, amit nem egy Anunnaki söpredék talált ki. Bizonyosan nem, hiszen őket sem ők maguk csinálták. Az eredeti teremtés bonyolultsága alapjaiban is megismerhetetlen. Sem ők, sem mi nem tudjuk az eredetét, a felépítését, csak ismereteink vannak a következményeiről. Az egyik következménye az eredeti teremtés akárhányadik megnyilvánulásának az Anunnaki söpredék. Nekik viszont hatalmi törekvéseik miatt szükségük van munkaerőre, tehát embert akarnak csinálni.

A kézenfekvő megoldás a másolás. Tudják, hogy nekik van egy genetikai leiratuk, és ez a genetikai leirat olyan természetű, hogy alkalmas a lélek befogadására. Lélek nélkül nincs élet. Az, a motorja az életnek – minden életnek. Három dolog jellemző rá. 1. összességében megismerhetetlen. 2. akarata van. 3. amikor testi megnyilvánulásba költözik, abban túlélni akar. Testi megnyilvánulásba azért költözik, mert létrejött egy testi megnyilvánulás. Amikor egy emberi testi megnyilvánulás létrejön, abba azonnal beleköltözik egy lélek. Ilyenek ők is.

Azt tudták, mi módon hozható létre testi megnyilvánulás. Szaporodás által, illetve klónozni lehet. Ezt már mi is tudjuk.

Ezért vették a saját génállományukat, abba a viták elkerülése céljából belekevertek egy kevés földi majom génállományt. Elég keveset ahhoz, hogy még jó legyen, de eleget ahhoz, hogy megkülönböztethető legyen tőlük. Ez az Rh+ gén.

Majd ment a minta a klónozó tartályba. És meglett az első tízezer Ádám. A Sumér agyagtáblák szerint 57x200 volt az első klónozott emberek száma. Ezeket aztán jól megnézték, és elégedettek voltak. Az Ádám gondolkodott, beszélt, megértett, tanulékony volt és erős. Kiváló giliszta a pecázáshoz. Csak drága.

Politikai döntés következett, tudjon szaporodni magától. Ez az Anunnakiknál pont úgy történik, mint nálunk. A szaporító gépek a nők. Tehát lemásolták a saját nőiket, és meglett Éva. Ő is igen jól sikerült.

Lemásolták saját magukat. Ez volt az egyedüli járható út.

Anunnaki test – emberi test tehát ugyanaz. Annunaki lélek – emberi lélek, következésképpen ugyanaz.

A léleknek pedig szabad akarata van. Ezt is mondja a biblia, meg az összes ismert szent irat. A gilisztának is szabad akarata van, az oroszlánnak is, ugyanúgy mint az embernek. A kérdés, hogy tud-e róla?

Az emberi test része az elme. Az elme az ember és az Anunnaki esetében egy figyelemre méltó testrész. Már nem anyagi megnyilvánulás, mint a kéz vagy a láb, hanem egy elektro-magnetikus felhő a testben és körülötte. Az elménkkel gondolkodunk, az elménkkel érzékelünk, az elménkkel képzelődünk. Az elménk a kreativitásunk forrása és elsődleges szerve is. Az elménk a végrehajtója a szabad akaratunknak.

Már nagyon sokan rájöttek, hogy amennyiben nem lenne szabad akarat, nem lenne fejlődés, nem lenne változás. Ez az alapja az embereket megtévesztő mechanisztikus világképnek, amely annyira divatos volt oly sokáig. Természetesen megbukott, mert úgy hülyeség, ahogy van.

A másik ide vonatkozó tétel az eleve elrendeltség. Hirdetői nem tagadják a szabad akaratot, mert a kézikönyvükből (biblia) nem sikerült kihúzatni megannyi zsinaton sem. Szerintem annyi minden kihúzni való volt a régi szent iratokban, hogy egyszerűen nem jutott rá idejük. Ők azt állítják, hogy szabad az akaratod, de eredendő bűnben születtél, ezért viszont isten haragszik rád, és minden nyavalyás lépésedet árgus szemekkel figyeli, minden rossz mozdulatodat fel- vagy meg-jegyez, és a végén jön az ungabunga. Ez volna az ítélőszék. Egy öreg rabbival beszélgettem egyszer erről. Kértem a tanácsát. Ezt mondta: „Ne örülj, mert elveszi.” Akkor ezt még nem értettem, csak igazságtalannak tartottam. Pedig a szabad akaratról beszélt, és ő sem értette.

A szabad akaratunk a képességeink és lehetőségeink közül a legnagyszerűbb dolog, ami velünk csak történhet. Sajnos szinte senki sem érti a jelentőségét és a benne rejlő végtelen lehetőségeket. Azért van véleményem szerint megteremtve az eredendő teremtésben – amiről nem tudunk semmit - a szabad akarat, hogy ne kelljen felügyelni, irányítani a megteremtett látszatvilágot. Magát szabadon igazgatja és megy amerre tud, ahogy tud.

Az egyik kulcsszó itt a látszatvilág. Figyelmen kívül nem hagyhatjuk. Szerencsénkre a kvantumfizika és a kvantum-mechanika minden lehetséges oldalról igazolta a tételt, csak nekünk egyenlőre, elfelejtettek szólni erről. A lényege az, hogy az a világ amelyet magad körül valóságosan szilárdnak, foghatónak, láthatónak, hallhatónak, ízlelhetőnek érzékelsz, az mint olyan nem létezik. Ami viszont nagyon is létezik, az érzékleteid erről a valóságosnak tűnő világról. Tehát a világ amit érzékelsz nincs ott, csak az érzéklete, de az olyan istenverte valóságos és néha fájdalmas és fárasztó és utálatos, hogy kellő magyarázat nélkül elfogadod valóságodnak.

A valóságosnak tűnő világod érzékletét az elméd kelti napi 24 órában eszmélésed pillanatától a halálodig. A testi haláloddal elpusztul az elméd, és maradsz te a lélek, aki hamarosan egy új testben találja magát, és nem emlékszik semmire, mert az emlékezést is az elme végzi.

Az elme egy elektro-magnetikus buborék minden egyes sejted körül, amely aztán egy nagyobb, majd még nagyobb buborékká fejlődik, ahogy növekedsz az anyaméhben. A nagyobb buborékot kisebb buborékok alkotják.

A felnőtt test körül pedig kialakul a kész buborék, amelyet a mai ezoterikus szóhasználatban aurának hívnak. Ebben a buborékban élsz, illetve éled meg azt az élményt, hogy élsz, de valójában minden egyes érzékletedet az életedről az elméd vetíti neked. Minden élőlény körül van egy ilyen buborék. A kisebbek körül kicsi. Az egysejtűeké a legkisebb. A legnagyobb állatoknak van a legnagyobb. A kérdés az, hogy milyen állat. Amilyen az állat, olyan a buborék kapacitása. A legnagyobb kapacitású és legintelligensebb elme az emberé ezen a földön. A legnagyobb kapacitás azt jelenti, hogy a legfejlettebb az emlékkép befogadó kapacitása, és az emlékkép tároló kapacitása. A befogadást mérték pszicho-fiziológusok, és az a pletyka terjeng, hogy másodpercenként az elme 125000 emlékképet képes gond nélkül befogadni. Ez a normál humán adatfolyam befelé. Az emlékképek mindegyike háromdimenziós, színes, hangokat, ízeket, illatokat, tapintási érzékleteket és a befogadás pillanatában jelenlévő összes érzést tartalmazza. Ha belegondolok, ez minimálisan 1 250 000 tera byte adat mozgatását jelenti másodpercenként. Ha 10 tera byte elég egy ilyen képhez.  Meglehetősen komoly szuper számítógép az emberi elme, vagy a mi jelenlegi számítógép parkunk gyermeteg.

Az intelligencia pedig szótári értelemben probléma-megoldó készséget jelent. Az embernél ez olyan fejlett, hogy messze jobb a hozzánk legközelebb állónak kikiáltott delfin képességénél. Annyival jobb, hogy a delfin semmilyen szerszámot sem használ, mi pedig nagyon bonyolultakat is többnyire könnyedén.

Tehát van egy ilyen csili-vili buborékod, amely azt vetíti neked fáradhatatlan buzgalommal, hogy 28 éves, 165 centi magas szőke lány vagy, 54 kilogrammot nyom a tested, csinosnak mondják, de ezt te kevésbé tudod elhinni. Dolgozol egy könyvelő cégnél, fizeted az adót, és a főnököd egy igazi pöcs. Az autódat szervízbe kell vinni, mert beleköltözött valami csörgés, ami idegesít. A barátod, akinek elköteleződési problémái vannak, feltehetőleg dugja a legjobb barátnődet.

A kérdés az, hogy miért vetíti egy ilyen élet komplex érzékletét az elméd?

Itt kezd durvulni a mondanivaló, mert megjelent a képben a szabad akarat.

Akkor most itt kiütöm az összes biztosítékot.

Azért van ilyen életed, mert pontosan ezt akarod. Pontosan így. Azt viszont képtelen vagy megmagyarázni, hogy miért. Ez nem is csoda, hiszen ezt úgynevezett ép ésszel nem is lehet megmagyarázni. Csak kibírni, küszködni a mindennapok gondjaival, és csendesen vagy panaszkodva bele öregedni. Pont ezt teszi mindenki. Nézz körül. Nézd meg megroggyant szüleidet, ha még élnek. Ők is pont így tették.

Minden embernek ezen a földön pontosan olyan az élete, amilyent ő akart, akar.

Mi a különbség a sikeres életek és a sikertelenek között?

A sikeres életet élők sikeres életet akarnak élni, és eszükbe sem jut, hogy az nekik nem jár.

A sikertelen életet élők sikertelen életet akarnak élni, mert meg vannak győződve, hogy ez jár nekik. Közben hazudoznak és ábrándoznak a sikerről.

Rengeteg daganatos és mindenféle más beteggel dolgoztam. A kezdetekkor még „gyógyítottam” őket szerekkel. Orvosként a sikerem abból adódott, hogy megpróbáltam beszélgetni a betegekkel. Mindig megkérdeztem tőlük, hogy szerintük miért betegedtek meg. Egyetlen egy esetet sem tudok felidézni, amikor választ kaptam. Minden esetben mondott valamit a beteg, de ilyeneket, hogy sok az allergén, anyám is rákban pusztult, apámnak is agyvérzése lett, örökletes, stb. Használhatatlan válaszok. Aki beteg, annak a gerince már megroppant a kishitűsége súlya alatt.

Évek alatt, mondjuk 25 év alatt kitisztult a kép. Az én elmémben. Megvilágosodtam a betegségeket illetően. Most azt csinálom, hogy nem gyógyítok. Varga doktor emlegette a szállóigét a kórházban, amíg ott dolgoztam. „Az orvos legnagyobb ellensége a beteg.” Akkor nem értettem, most már igen. Amíg nem győzöm meg a beteget, hogy szabad neki egészségesnek lenni, addig nem lesz az. Ha sikerült meggyőzni, meggyógyul. Ő fogja tudni a legkevésbé, hogy miért.

Kettő dolog tudja meggyőzni a tanulatlant. 1. a szerelem. 2. a varázslat. Varázslaton azt értem, hogy valami olyan mesterien véghezvitt hókuszpókusz, hogy az elkápráztatja, leradírozza a kishitűségét, megoldja a bűntudatát, és hosszabb ideig révületben tartja. A révület ereje régen ismert már. Biztosan sokan már tapasztaltátok a tűzön járást. Annak lényege az, hogy egy bevezető meditációval, egyfajta révületet hoz létre a gyakorlatvezető, és a szerencsétlen senki, szexuálisan mellőzött háziasszonyok végig tudnak menni a parázsszőnyegen anélkül, hogy megégne a lábuk. Egyszerű a gyakorlat. Akire hatott a révület és hagyta magát elragadni, az fel fog állni, és végig fog menni. Aki nem hagyta magát, az nem megy a közelébe sem a parázsnak. Tökéletes. Mindenki fizetett, és senki sem égett meg. És senki sem lett átverve. Aki nem ment a közelébe a parázsnak, az tudja a saját félelmét. A szerelem ugyanilyen révület.

Mindenki tanulatlannak minősíthető, aki nem sajátította el a szabad akarat misztériumát. Misztérium az mindaddig, amíg nem tudod. Minden misztérium amíg nem tudod.

Oldjuk hát fel a szabad akarat misztériumát!

Az első, amit el kell fogadnod amíg meg nem értetted az, hogy rosszul tudod. Ne vitatkozz, ne állj ellent. Olyan ez, mint amikor egy kellemes úr felszólít egy lányt a vetkőzésre. Két lehetősége van. 1. azt mondja nem. 2. vetkőzik, és esetleg valami csodát fog tapasztalni. Ha nem lett belőle csoda, van miről csacsogni a barátnőkkel. Minden esetben jobb a második lehetőség választása, hiszen kellemes az úr.

A második dolgod az, hogy figyelmesen tanulmányozd az elmondottakat.

A harmadik pedig, hogy próbáld ki a gyakorlatban. Sokszor. És láss csodát.

Én itt, kedves olvasó, semmilyen fenyegetést sem jelentek számodra. Ha akarod elfogadod amit mondok, ha nem akarod, akkor nem. Egy kellemes úrnak minősülök, mert olyasmiről beszélek, amitől virágba borulhat az életed. Vesd le páncéljaidat! Egyébként is szorít!

Ott tartottam, hogy Te a buborékodban. Érzékeled az életedet olyannak amilyen. Azért olyan amilyen, mert olyan hitek és tévhitek összehányt halmazából áll.

A hit az, amit nem tudsz, de hiszed az igazát, és igaz.

A tévhit az, amit szintén nem tudsz, de hiszed az igazát, és nem igaz.

A tudás az, amit nem kell hinned, mert tudod. Ez mindig igaz.

Igaz az, ami a fejlődésedet, jóllétedet, örömödet okozza. Az igazság ugyanis relatív fogalom. Vagy te a buborékodban, és azt gondolod, hogy van egy mindenkitől és mindentől független „igazság” ott kint valahol. Ilyen nincs. Azért nincs, mert nincs olyan, hogy „ott kint valahol”, és azért sincs, mert nincs olyan, hogy tőled független. Amit érzékelsz, az létezik számodra. Amit nem érzékelsz, az nem létezik számodra. Az érzéklet az a testi öt érzékszerveddel közvetlenül érzékelhető dolgokat jelenti. Emellett lehet az elmédben adat például az eszkimó asszonyok bánatáról és jó hidegtűréséről, de ezek csak másod-harmad rendű adatok, nem érzékletek. Nem érzékeled azokat, csak adatod van róla az elmédben, és elképzeled, milyen lehet.

És mindez kizárólag az élet tevékenységeire vonatkozik.

Három alapvetés van az ember esetében. Ezek közül a tevékenység a leglényegesebb. A másik kettő a létezés, és a birtoklás.

Tudás híján az életed tevékenységeinek halmaza egy kusza bukások és sikerecskék sorozata. Az, hogy mit tettél és teszel az életedben, meghatározza a mindennapjaid örömét vagy kínját.

A tevékenységeid határozzák meg, hogy ki vagy és mivé válsz.

És a tevékenységeid határozzák meg azt is, hogy mit és mennyit birtokolsz.

És akkor mit kell tudnod? Ez a slussz poén. Egyetlen dolgot kell tudnod, de azt istenverte bizonyossággal.

Te, és egyedül Te vagy az életminőséged megteremtője. Bármilyen is az a jelen pillanatban.

Nem az életed megteremtője vagy, mert Te magad vagy az élet. Te csak élni tudsz. Ha meghalsz, azonnal újra élsz, amint észrevetted, hogy meghaltál. Sajnos ezt nagyon sokan nem veszik észre, és azt hiszik, hogy még mindig élnek. Ezeket hívják bolyongó lelkeknek. Életben tartják az elméjük egy részét, és bolyonganak. Próbálnak visszatalálni a megszűnt életükbe, ami persze lehetetlen, mert a testük már nem él.

Az életminőséged azt jelenti, hogy mennyi öröm van az életedben. Minél több az öröm abban, annál jobb a minősége. És az örömöknek nincs határa. Mindig van még több.

Mi az, amit teremt? Hogyan történik az?

Ami teremt az egyetlen dolog. A gondolat. Ami neked teremt, az a te gondolatod. Mitől a tiéd egy gondolat? 1. attól, hogy te ötlötted ki. 2. attól, hogy elfogadtad igaznak valaki másét, aki azt kommunikálta feléd. 3. attól, hogy egy másik gondolatától félsz. Amitől félsz, azt nem vagy képes elutasítani.

Nem te teremtsz, hanem a gondolataid. Ezt nagyon jegyezd meg.

Hogyan történik a teremtés?

Tőled teljesen függetlenül. Van egy végtelen buborék. Feltehetőleg ez az eredeti teremtés következménye, de erről csak spekulálni tudunk. Ebben a végtelen buborékban a mi naprendszerünk buborékja még porszemnyi sem. Ez is spekuláció csupán. És így egyre kisebb buborékok az egysejtű élőlényekig. A kicsiket, az állatokét, az emberét és a körülöttem lévő emberekét látom. És látom a nagy buborék hogyan fogadja be az ember buborékjait, hogyan szaladgálunk abban, mint mérgezett egerek.

A minket befogadó nagy buborék végzi a teremtését mindannak, amit te gondolsz, és akarsz, illetve amit nem akarsz, de féled.

Annyit kell tudnod és csak annyit, hogy bármit megteremtethetsz a nagy buborékkal. Az azért van, hogy neked létrehozza mindazt, ami a te gondolatvilágod összessége.

Most nézd meg magad. Mi van az életedben? Milyen az életed? Mennyi olyan dolog van benne, amit szeretsz, aminek örülsz?

Mennyi olyan dolog van benne, amit nem szeretsz, sőt utálsz, de jelen van.

Ha érdekel, akkor ragadj tollat és papírt, majd csinálj kettő listát. Nem kell teljesnek lenniük ahhoz, hogy lásd az igazát. Az egyik lista azokat a dolgokat foglalja magába, amelyeket szeretsz. Jó, hogy jelen vannak az életedben. A másik azokat, amelyeket nem, vagy egyenesen utálsz.

Oszlopba szedve írd le őket. Amikor készen vagy, olvasd végig a szeretsz listát, tételenként. Egyiktől sem félsz. Aztán az utálsz listát tanulmányozd, és mindegyik tétel mellé oda tudsz tenni egy pipát, ami azt jelenti, hogy félsz attól. Adj magadnak időt. Minden egyes tétel mellé oda fog kerülni a pipa, még akkor is, ha azonnal nem is találod a félelmedet.

A keleti filozófia és a nyugati, úgy mint a déli és az északi egyértelműen kimondja: „Szabadulj meg a félelmeidtől.” Ekkora ereje van annak. És miben rejlik az ereje? Abban rejlik az ereje, hogy nem tudsz nem gondolni arra, amitől félsz. Amire pedig gondolsz hosszan és sokszor, azt a nagy buborék beletuszkolja az életedbe. Ezt kérted! Neki mindegy mit teremtetsz vele. Neked viszont nem az.

Minél többet gondolsz valamire, annál hamarabb és erőteljesebb a megjelenése annak a dolognak érzékelt valóságként az életedben. Mit gondolsz? Ez a nagy kérdés.

Vannak forróvérű lányok. Imádnak kefélni. Az egyik összeszedi a nemi betegséget, a másik nem. Amelyik nem, annak eszébe sem jutott. Amelyik igen, az félt attól, hogy összeszedi. Következmény? Sok-sok órát töltött el azzal, hogy rettegett a nemi betegségtől. Mivel rettegett, nem tudott nem gondolni rá. A nagy buborék leszállította. A nagy buborék mindent, bármit leszállít.

Azok a lányok, akik nem kellenek senkinek, folyamatosan azon kattognak, hogy ők nem kellenek senkinek.

Azok a férfiak, akiket egy nő sem talál vonzónak, szintén azon gondolkoznak, hogy ők nem vonzók. Mert be vannak szarva attól, hogy ők nem vonzóak.

Akinek eszébe sem jut, hogy a vállalkozásában nem fog eleget termelni, ahhoz dől a pénz. Pont annyi, amennyitől még nem ijed meg. Amikor először eszedbe jut, hogy mekkora a válladon a felelősség, akkor ijedtél meg. Akkor kezdődik a bukásod sorozata.

A nagyon gyáva férfiak szavajárása az, hogy – „óvatos duhaj vagyok”. Az őszinte lányok azt mondják: „nem vagyok gyáva, de félek”.

Féltek egy látszatvilágtól? Egy olyan látszatvilágtól, amely tálcán kínálja mindannyiunknak úgy a sikert, mint a bukást? Választhatod bármelyiket. Szabad akarat – emlékszel?

A félelmeid megszüntetése az első elemi tananyaga „A Grand Halhatatlansági Kísérlet” doktori kurzusának. Meg kell tanulnod nem foglalkozni a félelmeiddel. Ez persze lehetetlen. Egy lehetőséged van. Megszüntetni a félelmeidet. Én megtettem.

Amennyiben megszünteted a félelmeidet egyszer és mindenkorra, eltűnik az életedből minden – ismétlem minden – amit nem szeretsz, hogy ott van.

Hogyan tűnik el? Nem tudom, hogy csinálja a nagy buborék, de megcsinálja. Feltételezem, úgy van megteremtve, hogy a lélek akaratát kérdések nélkül teljesítse. Végül is mi vagyunk a teremtő akarat, aki gondolataival utasítja a nagy buborékot.

Amíg a félelmeiddel nem bántál el úgy, hogy a nagy buborékkal megcsináltattad, addig nincs esélyed. Sem a kicsi boldogságra nyomorult kis életedben, sem az egészséges testre, és legkevésbé a halhatatlanságra. A beteg testedet a betegségektől való félelmeiddel teremteted meg. Az ügynök már megint a nagy buborék.

Üzleti sikert akarsz? Szólj az ügynöködnek, aki 24 órás szolgálatban van, sosem alszik. Csak előbb az üzleti bukástól való félelmeidet kell eltüntettetned a nagy buborékkal.

Nőt akarsz? Férfit, gyereket? Szakmai sikert? Hívd az ügynöködet.

Mindebben semmi ezoterikus, és semmi képzelgés sincsen. Az egész véresen komoly, de az ilyen kifejezésektől röhöghetnékem van. Az életünkben, ami gyakran nagyon fájdalmas, nincsen semmi komoly. Többnyire kizárólag a saját hülyeségünk eredménye, amiket sötét tudatlanságunkban megrendeltünk, és le lett szállítva az univerzum rendje szerint.

Akkor a fejezet záró akkordjaként nézzük meg a félelmeink megszüntetésének gyakorlatát.

Kellesz hozzá Te, aki adott. Kell hozzá a nagy buborék, ami adott. Kell hozzá egy okos telefon, ami szinte minden ember zsebében lapul, ha éppen nem bámulja a Facebook-ot. És kell hozzá egy okos óra bármelyik jó, én Samsung Gear-t használok. Töltsd le a „remind me” alkalmazást. Állítsd be, hogy 5 percenként rezegjen a kezeden reggeltől. Mondjuk onnan, amikor kezded az aktív életed. Nálam ez 10 óra. Egész nap öt percenként rezegjen. Nálam ez éjfélig tart. Ez azt eredményezi ideális esetben, hogy óránként 12x14=168 alkalommal gondolsz arra ami ér is valamit. Ezt pedig a nagy buborék szállítja.

A gondolatod a következő: „Az életem összes félelme megalapozatlan, mert én gondoltam ki, a nagy buborék pedig szállította. Most megszünteti. Az Ego-m pedig kussol.”

Amikor rezeg az óra kecses vagy férfiasan markáns csuklódon, ezt a gondolatot változtatás nélkül futtasd át az elméden. A futtasd át az elméden azt jelenti, hogy gondold!

Most egy apró, de rohadt fontos dologra kell felhívnom figyelmedet.

Ne változtass ezen a megfogalmazáson!!!!!

Ha változtatsz, azt az Ego-d sugallta, tehát nem kussol, hanem éppen átver. Ő azért van, hogy átverjen, hogy legyalázzon, hogy sikertelenné tegyen. Anunnaki testvéreink kedves ajándéka.

Számtalanszor ütköztem az Egommal, szinte mindig elbuktam. Aztán rájöttem, hogy harcos férfi modorom még mindig a farzsebemben lapul. Előhalásztam onnan, és Ego-megsemmisítő hadjáratom setét tervét kiagyaltam. Utálom, rühellem, ki nem állhatom, amikor átvernek. Az pedig mindennek a teteje, amikor ez naponta többször megtörténik.

Gondoltam – „Kibaszok én veled barátocskám!”

Mi a legnagyobb problémánk az Egonkkal kapcsolatban? Az, hogy láthatatlan számunkra.

Egyszerű a megoldás. „Látom az Egomat.” Ez volt a mondatom másfél évig. És megláttam. És rend lett a buborékomban. Erről még egy teljes fejezetet fogok írni.

Tehát: „Ne változtass ezen a megfogalmazáson. Semmit se változtass! Akkor ugyanis nem azt fogja már jelenteni, amit én leírtam. És akkor a nagy buborék azt fogja szállítani, nem ezt az eredetit. És akkor nem végeztél a félelmeiddel. És akkor abba fogod hagyni, mert meggyőződtél, hogy „nem működött”. Pedig csak átvert az Ego-d. Újra.

Az első néhány napon, héten, gondod lesz azzal, hogy elfelejted a gondolatot. Ilyenkor az Ego-d azt akarja, hogy ne emlékezz a gondolatra, mert attól te jobb állapotba kerülsz majd, ő pedig háttérbe szorul. Amikor te elolvastad ezt az írást, azt ő is értette. Pontosan tudja, hogy neki ez a gyakorlat nem jó. Nagyon nem jó. Végtére is, ő egy mesterséges intelligencia, és a lényege az, hogy a sötét oldaladat megvalósítsa. Tápláléka a félelmeid.

Azt csináltam, hogy a tenyeremre filc-tollal ráírtam a mondatot. Amikor nem jutott eszembe, de az órám rezgett, elolvastam. Általában három hétig tart, amíg lerombolod ezt az akadályt. Utána már nem felejted el a mondatot. Általában.

Kettő-három hónapra lesz szükséged, amíg a nagy buborék a számtalan felszólításra elvégzi a dolgát.

Utána szabad vagy.

Utána, a félelem soha sem harap beléd többé. Nagy meló, de istenvertemód megéri.

Ha változtatsz azon a mondaton, el fogsz bukni.

A halhatatlanság elérése nem kivitelezhető karosszékben üldögélve. Sok minden kell hozzá, sokáig tart. Minden, amiről tudok meg lesz említve a következő fejezetekben.

Egy dolog biztos. Aki fél, annak esélye sincs.

Nagyon kevesen születnek félelem nélkülinek, ha egyáltalán van ilyen. Én sem voltam ilyen. Még tizenöt éve is, amikor már komolyan küzdöttem kezdetleges elképzeléseim szerint a félelmeimmel, rengetegszer megbüntetett. Álmomban volt a legborzasztóbb. Olyan jeges félelmek tudtak rám törni, hogy képtelen voltam álmomban sikítani vagy üvölteni. Teljesen megbénított. Arról szó sem volt, hogy fel tudtam volna ébredni, pedig teljesen tudatában voltam minden alkalommal, hogy alszom. Sötét, félelemmel teli idők!

Éber állapotomban pedig egész nap szorongtam. Harminc évesen görbe volt a gerincem a félelemtől. Negyven évesen szklerózis multiplex volt a diagnózis. Mélyről jövök. Onnan tudom, hogy tudom miről beszélek, hogy most egészséges vagyok. Borzasztó volt, amikor leparkoltam valami plázában, majd órákig nem találtam az autómat. Budapesten születtem, és majdnem egész életemet itt éltem eddig. Többször fordult elő, hogy nem tudtam hol vagyok. Egyszer száz méterre attól a kórháztól ahol évekig dolgoztam, úgy elvesztem, hogy taxit kellett fognom, hogy hazavigyen. Nagyon féltem a nyilvánvalóan közeledő tolószéktől. Nem tudtam sietni, mert összecsuklottak a lábaim és elestem. Most, tizenhat évvel később újra tudok futni. Innen vonom le a következtetést, hogy igazam van.

Ne becsüljétek alá a félelem erejét.

A félelmeitek erőszakkal mondják, hogy mire gondolhattok. Nagyon gyakran, vagy állandóan. A nagy buborék pedig leszállítja.